Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

kocitak az új gazdasági rendhez, ezen a területen mennyire lett teljessé a polgári társadalom? Az 1872 és 1917 közötti 45 évben 51 újonnan belépő tisztviselő fordult meg a legnagyobb adózók sorában, akik közül 42-en érkeztek valamely állami és egyházi intézmény, illetve a hagyományos vármegyei, városi közigazgatás jogi végzettségű alkalmazottai - úgymint a főispán, polgármesterek, jegyzők - közül, de a mindenkori tiszti orvosok is ott voltak köztük. Mindössze két tisztviselő volt, akiknek sem iskolai végzettségüket, sem hivatali beosztásukat nem sikerült megállapítani. Egy rendőrkapitány és egy minisztériumi titkár is akadt a város virilisei között. Noha a városi főispán, Tarnay Gyula csak 1917-ben volt tagja a virilis csoportnak (5501 koronás adójával a hatodik helyen állt) ez nem föltétlenül jelentette azt, hogy vagyonalapja a későbbiekben annyira lecsökkent volna, hogy emiatt maradt ki a legvagyonosabbak névsorából, hanem választania kellett a virilizmus, a választás és később a szakszerűség jogán történő törvényhatósági bizottsági tagság között. Tarnay főispán személyes életútja arra is példa, hogy 1905-ös megyei alispánságától kezdve miként terjesztette ki kapcsolatait jövedelmező vállalkozások felé, miként találjuk ott egyre több részvénytársaság igazgatóságában nemcsak Miskolcon, hanem Borsod megyében is, a városi főispáni szék 1917-es elfoglalása után pedig regionális jelentőségű ipari részvénytársaságokban és az új osztású, eladásra került városi parcellák és házhelyek birtokosaként. 1909-ben került a Miskolci Hitelintézet igazgató tanácsába tagként, amit - Lichtenstein József 1913-ban bekövetkezett halála után - az elnöki szék követett, amelyhez még a mezőkövesdi és a putnoki takarékpénztárak elnöki posztjai is társultak. Tizenegy ipari rt. igazgatósági névsorából köszön vissza a neve, amelyek közül négyben töltötte be az elnöki tisztet, köztük olyan országos vagy legalábbis helyi érdekeken túlmutató vállalatok, mint a Magyar Trachitművek, a Borsod-hevesi Kőbányák, a Felső-magyarországi Kőbánya és Útépítő Rt. földbirtoka szétszórt parcellákból állt, amelyek főleg a városhatár új osztású területein feküdtek, de összességükben alig érték el a 300 kat. holdat. Négy háza és hét házhelye volt a városban, köztük az Erzsébet téri a legértékesebb. Felesége nevére - aki a századvég legendás polgármesterének, Soltész Nagy Kálmánnak volt a lánya - négy házat jegyeztek be a telekkönyvbe. Nemességet mezőkövesdi előnévvel, címerhasználattal 1905-ben kapott. Egyébként az önkormányzati testület virilis köz-