Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

gyelemreméltó, mert a szomszédos iparvároska népessége és házainak száma utóbbiénál jóval dinamikusabban növekszik. Számottevők a pozitív változások Görömböly, Hejőcsaba és Szirma ház- és lakásviszonyaiban is. A lakások mérete - átlagos szobaszáma - azonban itt is, ott is jóval kisebb, mint Miskolcon. Sajátos helyzetet látunk az ipari falvakban. Elsöprő többségük a Bükk köveiből épült már a XIX. században, vagyis a szilárd falazatú épületek aránya igen csak lekörözi Miskolcot már 1900-ban, egyéb mutatóik azonban messze elmaradnak mögötte, sőt Diósgyőr és a fentebb említett falvak mögött is. A XX. század közepéig vízvezeték egyik faluban sem létesül és a lakások túlnyomó többsége még a huszadik század közepén is mindössze egyetlen szobát tartalmaz.

7 Töredékes adataink tehát azt valószínűsítik, hogy a falvak lakásviszonyainak minősége legalább egy generációnyi hátrányban van Miskolchoz képest. (Család-háztartás) A háztartások méretét és szerkezetét tekintve már a korábbi állapotokat elemző írásunk is megállapította, hogy ezek mérete - akár az országos átlaghoz, akár a környező falvakéhoz viszonyítunk - kicsi, összetétele-szerkezete egyszerű, alapjában a háztartásfő nukleáris családjára épülő volt.

8 A XIX. század végén úgy tűnik, mintha ehhez képest változna a helyzet, a hivatalos statisztika adatai az első világháború előtt ugyanis az egy lakásban lakók számának növekedését mutatják, amiből esetleg arra következtethetnénk, hogy nő a háztartások mérete. Ez viszont a termékenység csökkenésével (mely kérdésre később még visszatérünk) semmiképpen sem magyarázható. Valójában azonban nem ez a helyzet. A folyamat megértésének kulcsa e mutató értelmezésében illetve a lakviszonyok alakulásában rejlik. 1869-ben már 488 helyen találunk albérlőt, összesen 1572 fő (a lakosság kereken nyolc százaléka) ebben a minőségben helyezkedik el a lakásokban. Minden valószínűség szerint a lakásépítés átmenetileg nem tudott lépést tartani Miskolc népességnövekedésével a XIX-XX. század fordulóján, így 1910-re az egy lakásban élő lakók száma átmenetileg megnőtt. Amint a lakásviszonyok a két világháború között számottevően javultak, az átlagos lakószám ismét csökkenni kezdett. (Hasonló folyamat játszódott le 7 Vagyis a házak (valamint a tetők) építőanyagának a KSH kiadványokban könnyen elérhető mutatója önmagában nem igazán elégséges arra, hogy a lakások és az életmód minőségét megbízhatóan mérhessük, mint ahogy azt a népi építészet egyes kutatói teszik. « FARAGÓ T. 2000.165-171. p.