Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

ket, hatósági igazolásokat használtak fel.

161 A tanúbizonyítás szintén jelentős volt. Két tanú egybehangzó vallomása olyan tény iránt, melynél együtt jelen voltak, teljes bizonyító erővel bírt. A bíróság elvárta azonban, hogy a tanúk vallomásai saját közvetlen tudomásukon alapuló, világos és határozott legyen. Nem lehetett tanú, aki az esküvel bizonyítandó tény történtekor tizenkettedik életévét nem töltötte be, továbbá, aki elmebeli vagy testi fogyatkozásnál fogva a valóságot bizonyosan meg nem tudhatták, vagy azt kétségtelen módon előadni nem képesek; végül aki hamis tanúságért vagy hamis esküért már büntetve volt. A tanúk kihallgatása szabott rend szerint történt.

162 A tényállás tisztázása érdekében a bíróság gyakran rendelt el bírói szemlét. Előfordult, hogy a szemlére szakértőket küldtek ki. Ha más bizonyíték nem volt, a bíróság esküt rendelt el.

163 A bíróság a tárgyalás végén végzést vagy ítéletet hozott. A határozatoknak tartalmazniuk kellett a végrehajtás pontos szabályait is.

164 A városi törvényszék 1871. december 30-án tartotta utolsó ülését. Ekkor már nem tárgyaltak peres ügyeket, feladatuk a hátralék lajstromozása és a királyi járásbíróság részére történő átadása volt. 1872. január l-jétől kezdve a Miskolcon keletkezett vitás ügyeket is az állami bíróságok döntötték el. Az önkormányzati igazságszolgáltatás története városunkban is lezárult. 1872-1909 A VÁROS JOGÁLLÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ ESEMÉNYEK, INTÉZKEDÉSEK Az Októberi Diplomát követően már megtörtént a városi funkciók helyreállítása Miskolcon. A város területén megszűnt a járási főszolB.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 628/870., 9. köt. 66/871., 656/871. sz. 162 Mindenik tanúhoz hivatalból a következő általános kérdéseket intézték: 1) mi a vezetékes keresztneve; 2) hány éves; 3) milyen vallású; 4) mi az állása vagy üzlete; 5) rokonságban vagy sógorságban van-e a felekkel és hányad ízben; 6) runcs-e haragban a bizonyító fél ellenfelével; 7) nem áll-e a bizonyító fél ellenfelével perben; 8) nem háramlik-e rá a perből haszon vag}' kár; 9) nem ígértetett vagy adatott-e valami a tanúnak a vallomásáért, és ha igen: ki által; 10) nem volt-e a tanú, teendő vallomása iránt utasítva, vagy arra rábeszélve, és ha volt: ki által? B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 234/870., 237/870., 354/870., 447/870., 462/870., 650/870., 9. köt. 576/871. sz. 163 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 532/870., 607/870. sz. M« B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 303/870., 321/870., 376/870., 670/870. sz.