Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
ben fontos szerepe volt a kinevezett főbírónak és a korábbihoz képest jelentősen megújult tisztviselői karnak. A végrehajtási reszortok alapvetően nem változtak meg, a pénzügyi, rendészeti, bíráskodási jogkör a várost illette meg. 155 Az Országbírói Értekezlet visszaállította a kétfokozatú bíráskodási rendszert. Eszerint első szinten a főbíró járt el a tanácsbeliek közreműködésével, fellebbviteli fórum a városi törvényszék volt. Az októberi diploma közjogi fordulatot ígért az osztrák-magyar viszonyban. Az ítélkezés rendszerét tekintve a kibékülést célzó közjogi dokumentum az 1848 előtti állapotokat állította vissza. Néhány időközi rendelkezés azonban hatályban maradt, hiszen az úrbéri rendezésről és az úriszék eltörléséről a Habsburg-korszak pátensei is rendelkeztek. A korszak prominensei az igazságügyi kiegyezés érdekében kompromisszumot kerestek. Az uralkodó ebből a célból hívta össze az Országbírói Értekezletet, amely 1861. január 23-tól március 4-ig ülésezett. A tanácskozáson elhangzottak nyomán készült el az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ) elnevezésű gyűjtemény, amely az igazságszolgáltatás szervezeti kérdéseiben 1868-ig irányadó normává vált, része lett a Corpus Iurisnak. Az ITSZ visszatért az 1848 előtti magyar bírósági szervezethez, de tekintettel volt az időközi változásokra is. Miskolc esetében a kisebb súlyú igazságszolgáltatási ügyeket a bíró két tanácsnokkal intézte, a nagyobb perértékű jogvitákban a városi törvényszék bíráskodott. A rendelkezés előírta, az ítélkezéshez városokban legalább három törvénytudó és állandó bírói tag szükséges. A városi tanács, illetve a városi bíró illetősége kiterjedt a városban lakó minden egyénre és javakra különbség nélkül. Egyedüli kivétel alá csak a megye székháza esett. A megyei törvényszék szervezetét és hatáskörét az ITSZ nem érintette. Megtartotta szakosztályait (polgári, fenyítő, telekkönyvi törvényszék és árvaszék) is. A reform szükségességét azonban az Országbírói Értekezlet résztvevői is érezték, ezért úgy foglaltak állást, hogy a törvényszék működésének folyamatosságát a „megváltozott viszonyok" miatt feltétlenül biztosítani kell. A jövendő törvényhoA tisztviselői kar, egyben a tanács tagjai voltak: főbíró, albíró, rendőrkapitány, főjegyző, aljegyző, két tiszteletbeli aljegyző, főügyész, pénztárnok, pénztári ellenőr, négy tanácsnok, két rendőrhadnagy, birtoknyilvántartó, levéltáros. BISTEI A. 1992. Hasonló jogállású városok általában szerényebb létszámú hivatali kart működtettek. Vö.: SIMONFFY E. 1971. 244-245. p.; HORVÁTH F. 1976. 202. p.