Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

si és bírósági szervezetet tartsanak fenn, kisebb polgári perekben maguk bíráskodhassanak. Ebbe a körbe tartoztak az előző korszakban mezővárosi jogállást nyert települések, ide tartozott Miskolc is. Sajátos igazgatási egység volt a nemesi község, amely nemesi közbirtokosokból alakult, és amelynek lakosai elöljáróikat maguk választották. Az 1836/9. tc. rendelkezett a városi települések belső igazgatásáról és ítélkezési fórumairól. A községi bírákat a földesúr által megnevezett három jelöltből a lakosok választották, bírótársait, az esküdteket egy évi időtartamra szabadon választották. A törvény előírta, hogy a város jegyzőt köteles alkalmazni, aki már nem esett évenkénti választás alá. A jegyzők kiválasztása korábban a helyi közösségek autonóm ügye volt, a helyi igazgatásban fontos szerepet betöltő tisztviselőnek ezen túl törvényi előírás szerint „jó erkölcsűnek és ügyesnek" kellett lennie.

145 A törvény - modernnek minősíthető felfogás nyomán - első ízben rögzítette a bírák elmozdíthatatlanságának elvét, amikor kimondta, hogy a bírák és esküdtek egy év „leforgása előtt nem fosztathatnak meg szolgálataikról, ha csak kötelességük nagyobb elmulasztásával nem terheltetnének, vagy egyéb fontos körülmények másnak béhelyheztetését szükségessé nem tennék". A rendi kori hagyománytól eltérő szigorúsággal törvény részletezte a városi háztartás vitelére vonatkozó szabályokat. A kamarai hatóság ettől kezdve erre a normára hivatkozva gyakorolta felügyeleti jogát, ellenőrizte a pénzügyi igazgatást, a jövedelmek felhasználását. Rendelkezett a belső terhek egyenlő elosztásáról és intézkedett a felügyelet kérdéséről. Az elkészített városi számadásokat, a költségvetést a kamara képviselői most már e törvénynél fogva vizsgálhatták felül. Az 1836/20. tc. a helyi igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében lehetővé tette a kisebb perértékű magánjogi jogviták szóbeli elbírálását. Azokban az esetekben, ha a kereset 60 forint érték alatt volt, és a tényállás egyszerűen tisztázhatónak minősült, mellőzni lehetett az írásbeli formát. Ez a lehetőség Miskolc esetében is az ügyek gyorsabb elintézését tette lehetővé, hiszen ezekben a jogvitákban a bíró két tanácsossal vagy hiteles személlyel dönthetett és végre is hajtathatta a 145 „Jegyzőt pedig, ki jó erkölcséről és ügyességéről ösmeretes, a földesúrnak jóváhagyása mellett az illető község szabadon fogad, mely jóváhagyás megtagadása esetében a megye közönsége a fennforgó nehézségeket elintézi, és minden esetre arra fog figyelmeztetni, hogy a községek jegyzők nélkül ne maradjanak." (1836/9. tc. 1. §.) STIPTA I. 1998. 103-110. p.