Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

hozott ítéletét. Ezekben a perekben nem volt szükség írásos keresetlevélre, a feleket nyolc napra lehetett idézni a tárgyalásra. A távolmaradó fél rovására rögtön ítéletet lehetett hozni, amelyet nyolc napon belül végre lehetett hajtani. Az árvaügy is ebben az időszakban vált a kötelező igazságszolgáltatás részévé. Ebben a periódusban kezdődött a rendszeres Helytartótanácsi ellenőrzés, ekkor szaporodtak meg az ítélkezés terén is a végrehajtó jellegű statútumok. Az előremutató reformok ellenére a területi jogszolgáltatás java részét a vármegye látta el. A város a vármegyével szemben gyakran országos szerveknél keresett védelmet, bár a szabad királyi városi címért folytatott küzdelme ebben a periódusban is eredménytelen maradt.

146 Az 1848. évi áprilisi törvények a bírósági szervezet terén nem hoztak döntő változást. Az államszervezet egészét nézve a legóvatosabb reformok éppen ezen a területen születtek. A reformkorban készült - modern polgári igényeknek megfelelő - igazságszolgáltatási tervezetek, javaslatok részletes kimunkálására és meghozatalára nem volt elegendő idő. A megszűnt kancellária helyett a jogszolgáltatás állami felügyeletét a független magyar igazságügyminisztérium vette át, de az 1848/3. tc. 27. §-a kimondta, hogy „a törvényes bíróságok és ítélőszékek törvényes önállásukban, s a törvény további rendeletéig eddigi szerkezetükben fenntartandók". A bírák elmozdíthatatlanságáról is törvény született (1848/29. tc. 29. §). A miskolci jogszolgáltatás is a régi mederben folyt tovább. Nem változott számottevően az ítélkezés központi szervezeti rendszere és az igazságszolgáltatás jellege sem. Igaz, az úriszék megszüntetése (1848/9. tc.) és az ősiség eltörlése (1848/15. tc.) lehetőséget adott arra, hogy ezen ügyek végső fórumaként a kúria egységes eljárási rendet dolgozzon ki. A vármegyék igazságszolgáltatási autonómiáját az áprilisi törvények nem sértették, sőt az átmeneti helyzetből adódó újabb hatásköröket állapítottak meg számukra. Az úriszék azonnali hatályú megszüntetésével a sommás perek a szolgabírák, a büntető és egyéb polgári ügyek a megyei törvényszékek elé kerültek (1848/9. tc. 4. §). A földesúri felügyelet alatt álló hatósági épületeket (tömlöcöket) az 1848/11. tc. 4. §-a alapján a megyék vették át. Az öszszesítési és elkülönítési ügyeket az 1848/10. tc. az alispán elé utalta; e fórum feladata lett a tárgyban hozott felsőbírósági ítéletek végrehajtása is. A korábban földesúri hatóságok elé tartozó árvaügyek is a 14ft KÉRÉSZY Z. 1942. 256-259. p.; B.-A.-Z. m. Lt. V. 1501/c. 18. dob.; a szabad királyi városi címért folytatott küzdelemről: SZENDREI J. 1911. IV. köt. 10-176. p.