Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

lemondását. A választók összeírására (1848-cal ellentétben) nem 12, hanem 8 körzetet állapítottak meg, és az összeírásokkal júniusra el is készültek. A tisztújításra 1867. június 25-én került sor, melynek eredményeként főbíróvá Losonczy Farkas Károlyt választották meg, szoros versenyben, hiszen alig 50 szavazattal előzte meg Kis Józsefet. Albíróvá közfelkiáltással Éles Jánost, főjegyzővé Marik Endrét, rendőrkapitánnyá Michalovits Sándort választották. A tanácsnoki állásokba Tallián Imre, Főzy Ábrahám, Szathmáry Pál, Balogh Péter kerültek, előbbi kettő törvényszéki, utóbbiak közigazgatási tanácsnokok, míg Apostol Pál árvaügyi tanácsnok lett. Megválasztották a 102 tagú közgyűlést is.

144 AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SZERVEZETE, 1848-1871 Az önkényuralom korának változásai előtt, ezen a helyen érdemes részletesebben visszatekinteni a forradalom és szabadságharc időszakára, kizárólag a városi igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozóan. Általában elmondható, hogy Miskolc jogéletében 1848-ban nem történt döntő változás. A város igazságszolgáltatását működtető szervezeti rend nem változott meg, megmaradtak azok a szervek és szokások, amelyeket az előző századból örökölt, és azok a központi elvárások, amelyeket az 1832-36. évi országgyűlés törvényei alakítottak át. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás még nem különült el, a városi autonómia körébe tartozó ügyekben a régi szokások alapján, a helyi értékrendet, jogfelfogást és közbiztonsági igényeket követve a választott tisztviselők döntöttek. Igaz, a reformkorban egyre több törvény szabályozta a helyi igazságszolgáltatási rendszer szervezeti és eljárási kérdéseit is. A legdöntőbb ezek közül az 1836/20. tc. volt, amely az első fokú települési egységek három típusát különítette el. A különbségtétel alapja a szervezet fejlettsége, az önálló jogszolgáltatásra való képesség volt. A rendezett tanácsot nem tartó községek lakói főleg jobbágyok voltak, jogvitáikat, polgári és büntető peres ügyeiket az úriszékek, másodfokon a vármegyei törvényszékek döntötték el. A rendezett ítélő tanácsot tartó, ún. rendezett tanácsú községek már képesek voltak arra, hogy önálló igazgatáA közgyűlés és a városi tanács tevékenységére részletesen: BISTEI A. 1992. 67-83. p.