Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szabályozás követte az 1883-1885 között megépített, ma is meglévő Búza téri csarnokot, az 1896. évi szabályozás viszont akkor született, amikor a város már megkapta az engedélyt, de még nem építette ki az utcai piacozást teljes egészében megváltoztató villamosvasút fő- és szárnyvonalát. A Búza téri vásárcsarnok gondolatát 1883-ban Soltész Nagy Kálmán vetette fel és terjesztette a város közgyűlése elé. A 48 méter hosszú, 12 méter széles, közel 600 négyzetméter alapterületű építmény 24 terménykereskedőnek biztosított volna elhelyezést úgy, hogy még egy 24x7 méter alapterületű színben - amely összeépült a csarnokkal - pecsenyések és kenyeresek árulhatták volna étkeiket. 1885-re elkészült az építmény, csak hasznosítását módosították. Az épület végülis egy 720 m

2 alapterületű nagycsarnokból, s két 170 m

2 alapterületű kiscsarnokból állt, s ezeket csak élelmiszerárusoknak és mészárszéknek tartották fenn. E két helyen kívül mezőgazdasági termékeket és húskészítményeket a Búza tér területén nem lehetett árusítani. A tér vásárcsarnokon kívüli területét utakkal, bejáratokkal és bejáró kapukkal továbbra is négy szakaszra osztották, s a rend biztosítása érdekében fakerítéssel vették körül. A tér hasznosításában az 1920-as évek elejéig, illetve az akkori városrendezési terv kiírásáig érdemi változás nem történt. Az 1888-ban megjelent piacozási és vásártartási rendelet azonban a házilag készült iparcikkek és élelmiszerek kivételével a házalást, mint korábban elfogadott kereskedési formát (amely elsősorban a szegény vándor zsidó kereskedőkhöz kapcsolódott), megtiltotta. Ugyancsak tiltotta a város utcáin a szekerek megállítását, vagy a vámhatárokon kívüli, szekérről történő vásárlást (tehát a „kofaságot", a közvetítő kereskedelmet). Vasárnap és ünnepnapokon reggel 9 órától a város főutcáján és terein nem lehetett árulni. A hét többi napján az árusítás szabad volt, de a kereskedő nem állíthatott sátrat a Király (ma Ady E. u.), a Széchenyi utcán, a Városház téren, valamint a Nagyhunyad utcán (a mai Dayka Gábor utcáig). Ezeken az utcákon nemcsak a piaci és vásári kereskedőknek, hanem a boltosoknak is megtiltották a kirakodást. Eddig ugyanis az utca boltosai kifüggeszthették vásárok alkalmával áruikat az üzlet falára, a cégtáblára, vagy rudakon a járda fölé, de kirakodhattak a járdára is. Az árulásnak voltak ún. etikai előírásai, íratlan szabályai. így pl. az árusok a vevőket egymástól „látványos" módon (szóban) nem csábíthatták el. Minden „iparjogosultnak" a városban csak egy elárusító helye lehe-