Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

lyek is. A vásártér elejét a zöldség és gyümölcspiac foglalta el. Porban és sárban, földön árulták a mezei és kerti termékeket. Itt illatoztak a lacikonyhák, ellátva dúsan miskolci fehér kenyérrel, lacipecsenyével, elmaradhatatlan kocsonyával, hurkával, levesekkel. Fakanállal, cseréptálból ebédeltek a pihenő zsákhordók. Innen egészen a Szeles aljáig (mai Petőfi térig) terjedt a nemes termények piaca, onnan a Sajó felé a nagy állatvásár (a Szentpéteri kapuban), balra a Tetemvár felé a gömöri háziipari cikkek, seprők, hombárok, faeszközök, közte a hámori kerékgyártóipar termékei. A Fazekas (ma Jókai u.) utcán betérve a kenderfonál- és vászonkészítményeket találta a vásározó. A Szeles alsó házai során (az utca keleti szakaszán) volt a sertésvásártér. A miskolci iparosok pénzüket terménybe fektették, búzát, zabot, bort vettek ősszel és tavasszal árusítottak. Ezért szerzett csaknem minden iparos szőlőt és pincét és ez részben magyarázata az avasi híres pincevárosnak. A tőkebefektetésnek ekkortájt ez volt a legelőnyösebb módja. Tavasszal a lengyelek és a szepességiek jó áron vették meg az előző évi termést. Volt iparos, akinek telenként 300-400 hordó bor is volt pincéjében."

722 A XIX. században az első vásári rendtartás az 1830-1840 közötti években készült, címzése szerint „Fel Jegyzések a Heti vásárok rendtartása iránt".

723 A jegyzék 30 utcaszakaszt, teret, helyszínt sorol fel, ahol a különféle termékeket árusítani lehetett. A piactér „hagyományos" árusítási rendjét legrészletesebben azonban az 1868. évi szabályok írják le. Miskolc város monográfiájában ezt teljes terjedelemben közölte Szendrei János.

724 A 34 pontban rögzített előírások nemcsak a Búza térre, hanem a város piacként funkcionáló tereire és utcáira is kiterjedtek. Az eligazításból megtudjuk, hogy a téren a sátrak egymás melletti sorokat képeztek, a sátort tartók (sátorosok) névsorát pedig a rendőri hivatal összeírattatta. A sorok számát a forgalom határozta meg, de 3-4 sor után közlekedési utat kellett hagyni, hogy a sorok köze járható legyen. A vásártér az országúttól - s környezetétől is - töltéssel és árokkal, később kerítéssel volt elkülönítve, körülzárva, s mind a négy égtáj felől bejárattal rendelkezett. A változásokról a viszonylag rendszeresen megjelentetett szabályozások (1888, 1889, 1892, 1896) adnak tájékoztatást.

725 Az 1888. évi 722 DOBROSSY I. 2002. 42. p. 721 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 15. 5. dob. 724 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 779-782. p. 725 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 85351/1887., IV. 1920. 2. dob. 21/3/

a., IV. 1905/c. 5140/1896.