Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
Van olyan úri ember, aki egyszerűen csak lóháton közlekedik. Feltűnik a városi hajdú is, fehér a nadrágja, kék ujjas a mellénye, s kerek kalapot visel, fején kerek, batiszt főkötő van, vállára nag} 7 fekete kendőt borít. A forgolódó városi mesteremberek megint elkülönülnek, „kilógnak" a tömegből. Csupa sujtásos ujjas mellényben, testhez álló gatyában, tolldíszes kemény kalapban, esetleg kabátban járnak a vásárba. Különös, figyelemreméltó jelenség, hogy „több, félig francia, félig magyar viseletbe öltözött ifiúr néhány kisasszonyt vesz körül, a közelben a legények mézeskalácsot, gyűrűt, pántlikát, kendőt vesznek szívük választottjának, a lányok pedig viszonzásul tolldíszt és bokrétát vásárolnak." Másutt pontos leírását olvashatjuk a miskolci fehér szűr viseletének. „Micsoda pompás látvány a fiatal legény, könnyedén vállára vetett szűrével és tollbokrétás kalapjával. A szűr fehér flanelből, a burnuszhoz hasonló módon készül, széles ujjakkal (ezekre csak télen van szükség), nyárra rendszerint bevonják a végét és zsebnek használják. Gallérja négyszögletű, térdig ér a hossza.-A szűr elejét és egész gallérját selyemmel varrják ki és pirossal szegélyezik. Ezzel a munkával külön az ún. szűrszabók foglalkoznak. A legutolsó országgyűlésen a nemesek is ilyen szűrt viseltek.(!!) - Forgolódnak a hajdúk kék egyenruhájukban, amely fehér vagy sárga zsinórral díszes, a katonák pengetik sarkantyújukat." 721 A sokadalom kezdete a város „megszállása" a vásár előtt, a vége pedig az eladott áru és főleg a bevétel felett érzett öröm, amely a korcsmázásban, vigasságban öltött végső formát. A vásár ideje alatt a téren „latin, szlovák, szerb, francia (?=román), német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a korcsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja." Ez tehát a vásár hangulata Miskolcon egy idegen szemével, a szabadságharc leverése után nem egészen másfél évvel! A helyi, városát jól ismerő naplóíró pedig a következőképpen látja a piacot, a vásárt. „Beérve a városba a rettenetesen sáros Búza tér fogadta az utast. Itt volt egy nagy granárium (gabona-magtár) Emeletes ház csak egy volt a téren. (Ez a mai Ady E. u. 10-12. számú saroképület.) ... A Búza tér heti vásárok alkalmával tele volt vásározókkal, akik egészen Liptóból és Gömörből jöttek. Jobb felől szállások, korcsmák, bal felől kurtakocsmák, szatócsboltok álltak, melynek cégét a kitett ostor és kötél jelezte. Itt voltak a lópatkoló kovácsműhe™ DOMIN K.-KOMÁROMY J. 1963. 23-25. p.
