Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A dohánymonopólium bevezetésétől a XIX. század végéig Miskol­con kialakultak az intézmény feltételei a kerületi dohányfelügyelet megalakításának. A Zsolcai kapuban, a Gömöri pályaudvar környé­kén épített tárházak egyike adott helyet a dohánybeváltó hivatalnak. A kerületi felügyelőség pedig a Batthány u. egykori 2. számú épüle­tében volt. Miskolcon nem, de a környékben termesztettek dohányt, amelyet itt vettek át, s a nyíregyházi dohánygyárba szállítottak fel­dolgozásra. Dohánytermesztésről és kereskedelemről tehát nem, a készáru (szivarok, cigaretta-félék, sodratlan vágott dohány, pipado­hány) értékesítéséről és bolti forgalmazásáról viszont jelentős isme­retekkel, adatokkal rendelkezünk. A dohány termesztése és értéke­sítése 1851-től lett kincstári monopólium, így az 1862. évi kamarai összeírásban sem a termesztők, sem a kereskedők nem szerepelhet­nek. 705 1895-ben öt „tőzsde", tehát nagykereskedés működött a vá­rosban, másfél évtized múlva pedig ennek háromszorosa. A háború után az összeírások - a nagyságrendre tekintettel - szükségét érezték a nagybani árusok és a kiskereskedők megkülönböztetésének. Egy­egy boltban különlegességeket, általános és közismert magyar termé­keket és külföldi dohánykészítményeket egyaránt árultak. A divat­árusok után a dohányárusok voltak legtöbben Miskolcon (53 üzlet). 1862-1927 között hatszorosára növekedett a miskolci vaskereske­dések száma, s így a 18 vasüzlet igen előkelő szakmai rangot, helyet biztosított képviselőiknek. A kamarai iratok között fennmaradt céges levélpapírok között nagyon sok olyan van, amelyen a cég alapítási ideje fel van tüntetve, másokon a számla dátumozása ad viszonyítási alapot. Az 1850-es években alapították a „Wächter és Szabó" vas-, acél-, réz-, lakatos 's asztalos műszerek kereskedését. „A borsodi szántóvetőhöz" címzett kereskedés cégérén vállára vetett rúdon ka­pát, kaszát, kaszafenőt, fémedényt tartó süveges férfi látható. 706 Ha­sonló korúra, vagy korábbi alapításúra tehetjük az „Arany Szántó­vashoz" címzett kereskedést, amelynek tulajdonosa Réty Károly volt, s üzletében vas-, aczél, réz-, lakatos és asztalos műszerek, t< hát szer­számok mellett festékféléket is lehetett vásárolni. A cégei 1 /élpapí­ron feltüntetett, „s még vásárolhatók fűszerek is" kiégés, "-és nem hagy kétséget afelől, hogy korának tipikus szatócsüzletévei .an dol­gunk. 707 705 DOBROSSY 1.1978.11-13. p. 706 DOBROSSY 1.1995. 272. p. 71,7 DOBROSSY 1.1995. 272. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom