Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
mesterség iparosainak száma az 1890-es évektől ismét növekedésnek indult s 1910-re ismét túllépett a 300-on. Azonban ekkor már az iparosok többsége cipész volt, akik részben cipőkészítéssel, túlnyomórészt pedig javítással foglalkoztak. A kamarai jelentések szerint a csizmadiamesterek csak az év második felében, a téli vásárok előtt készítettek néhány pár csizmát. Inkább szőlőik művelésével foglalkoztak a segédekre és tanoncokra bízva a műhelyt. A textil- és ruházati ipar fő képviselői a szabók és a varrónők voltak. Számuk az 1910-es évekre soha nem tapasztalt magasságokba szökött. A szűcsipar ekkorra már a múlté, hiszen csak 11-en űzték, a kalaposok is csak 6-an voltak, a gubamesterség pedig teljesen megszűnt. Új színt jelentett a csipkekészítők, az ágyneművarrók és a kelmefestők megjelenése, akik összesen még csak tucatnyian képviselték ezeket a tevékenységi formákat. Az építő- és a faipar óriási fejlődésnek indult 1890-et követően. Úgy tűnik, hogy az iparosok kihasználták a honfoglalás 1000-ik évfordulója alkalmával beindult építkezési lázat. Megalakult néhány építészeti iroda is, amelyek nemcsak a tervezést vállalták, hanem segítettek a miskolci iparosoknak munkát szerezni és tevékenyen közreműködtek a kivitelezés szervezésében és lebonyolításában. A tevékenységi kör természetéből adódóan az építőiparban volt a segédek és a tanoncok száma a legmagasabb; egy-egy mester 4-5 segédet és tanoncot is tartott. A faipar mesterségei közül a kádármesterség a hegyaljai és gönci termékek jó minősége és olcsósága miatt már nem tudott talpra állni. 1910-re már csak 4 mester tengődött a városban egy-egy segédet tartva. A bognármesterség pedig teljesen megszűnt. A hozzáértő mesterek a helybeli Kocsigyárakban helyezkedett el. A kocsigyártás 1910-ben 75 személyt, 16 mestert, 33 segédet és 26 tanoncot foglalkoztatott. A fafeldolgozó iparok közül az asztalosság második virágzását élte. 1910-ben 73 iparosnak 266 segédnek és tanoncoknak biztosított munkát ez az iparág. Az asztalosok nagyobb része műbútorkészítéssel, ajtó- és ablakgyártással foglalkozott az építészet igényeit kielégítve. Az egykori vásározó festőasztalosok száma a XX. század elején már csak 8-10 körül mozgott, s ezek is folyamatosan kitelepedtek Mezőkövesdre és környékére, ahol még eladhatták bútoraikat. A festőasztalosság az 1920-as évekre szűnt meg véglegesen Miskolcon. 246 246 SZABADFALVI J. 1996. 244. p.
