Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A szolgáltató ipar fejlődött a legnagyobb mértékben az 1890-1920 közötti időszakban. A már említetteken kívül még 11 iparág képviselői jelentek meg a városban. Az elektrotechnikai eszközök javításával foglalkozó 4 mester és 16 segéd tevékenysége teljesen új távlatokat nyitott a város kisiparában. 1920-ra már 22 iparos 110 kisegítővel végezte ezt a tevékenységet. A 2 fűrészes és 6 kisegítője már önjáró gépen járta a város utcáit és tűzifa vagy rönkfa fűrészelésére vállalkozott. 1920-ban már 5 mester rendelkezett ilyen géppel. Az óra mindennapos használati tárggyá és háztartási eszközzé válását jelzi az, hogy 55 fő talált megélhetést e mesterség területén, 17 mester, 22 segéd és 14 tanonc. Az egyéb iparok kategóriájába sorolható mesterségek közül a miskolci házi- és vándor iparosok képviseltették magukat vessző-nádgyékény feldolgozásával, faedények készítésével, drótozással, késélezéssel, üvegezéssel. Az említett iparosztályba sorolható fazekasok, pipakészítők, szitások már mesterségük legutolsó képviselői közé tartoztak. 1910-ben 2 nő foglalkozott szitakészítéssel, 1920-ban már csak egy. Ugyanebben az időszakban 2-2 volt a pipakészítők száma, a fazekasoké pedig 4 illetve 5. Az 1890-1920. közötti országos népszámlálások alapján megállapítható, hogy az összlakosságon belül a kisiparosok aránya az iparosok számának növekedése ellenére folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. A kisiparos népesség számaránya Miskolcon 1890-1920 között Év % 1890 19,6 1900 17,9 1910 16,7 1920 16,5 IPARI KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK, A GYÁRIPAR KEZDETEI E fejezetben Miskolc 1848-1918 közötti kis üzemeit és gyárait, 6 iparági csoportba sorolva, egy-egy iparágon belül pedig keletkezésük sorrendjében vizsgáltuk. A feldolgozott iparágak a következők: vases fémfeldolgozó ipar (vasöntödék, gépgyártó és javító vállalatok,