Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
hanem kint az utczán. Vájjon megengedhető-e olyan nagy forgalmú útczán, mint a Széchenyi utcza?" 235 Sürgette a sajtó a Búza tér rendezését, a rozzant árulóhelyek, a fabutykák lebontását, s szorgalmazta egy vásárcsarnok építését, a vám olcsóbbá tételét, s a szekerek számára beállóhelyek építését, vélvén, hogy a kereskedelem visszaesésének és drágulásának ezen dolgok rendezetlensége, illetve hiánya az oka. Gyakran kifogásolta a sajtó azt is, hogy nem vetnek véget a kofák nyerészkedésének: „A drágaság fő okozói a kofák, még pedig az által, mivel nincsen megtiltva nekik az elővásárlás... Tudtunkal volt már erre szabály, vagy intézkedés; lehet, hogy most is van, hanem úgy mint sok más egyéb, csak papíron marad... Hogy a vevő a kofák nyerészkedésének ne legyen kitéve, szükségesnek tartjuk, hogy végre valahára a literrel és a félliterrel való mérés, a lakásokban való kiárulás betiltassék... minden kiló szerint méressék ki, azaz súly szerint." 236 A sajtó, a közvélemény, tehát a modern piacért és vásárért szállt síkra, kifogásolta az elővásárlási lehetőségeket, amely a kofák esetében volt jellemző és árdrágulást idézett elő. Többször felvetődött az egységes mértékrendszer bevezetésének szükségessége, amely az egész magyar vásárügy évszázadokon át húzódó problémája volt. Törvények egész sora foglalkozott az egységes mértékrendszerekkel, de ennek kialakítása csak 1874-ben sikerült. A vásárokon azonban még tovább éltek a régi formák. A miskolci piac- és vásártartások új irányba terelésének, s a korszak hagyományos értékesítési viszonyainak változását az 1889. évi vásár- és piaczrendőri szabályzattal érte el Miskolc városa. 237 Az áruforgalom minden területet érintő rendelkezés a kézművesiparosok számára meghatározott értékesítési helyszíneket jelölt ki. A vas, réz, porcelán és üvegipari termékek értékesítési fóruma a Szeles utcán jelöltetett ki. A vásározó szabók a minorita templom előtti téren „a kir. gymnásiumtól a zárda lépcsőjéig" akár két sorban is felállíthatták a sátraikat. A téren helyet kaptak még az asztalosok is. „Az új zárda téren dél-északi irányban kétfős sorokban építendő sátrak alatt a magyar és a német szabók, szűcsök, szűrszabók, gubások, kalaposok, sapkások árulnak. A zárda-utczában az Éles-ház előtt a vidéki tímárok, ezektől keletre a szattyánosok állnak." A Kossuth utcai refor235 Borsod, 1886. XII. 9. 236 Borsodmegyei Lapok, 1900. augusztus 3. 237 Ld. VIGA GY. 1981. 215. p.
