Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

mátus templom előtt a miskolci tímárok számára jelöltek ki helyet sátraik felállítására. A Palóczy utcán pedig „több sorokban" azok a helybeli és vidéki csizmadiák, csizmapatkoló lakatosok kaptak helyet, akik a Kandia utcai áruházban nem rendelkeztek elárusítóhelyekkel. A cipészek közül pedig azok, akiknek a Kazinczy utcában nem jutott hely. A miskolci fazekasok a Papszer (ma: Erzsébet) előtti téren, a mészárosok pedig a Major-utcában árusíthatták termékeiket. Az iparosokat és főként a mezőgazdasági, háziipari termékeket érintő piacrendőri szabályok életbeléptetése után a XIX. század utolsó két évtizedére sikerült megteremteni a főutca rendjét, s elterelni onnan a heti vásárokat. A KÉZMŰVESIPAR VÁLSÁGA, A SZÁZADFORDULÓ KISIPARA Miskolc kisipara a XIX. század második felétől egymástól két jól elválasztható csoportra oszlott: vásározó- és megrendelésre dolgozó iparágukra. A század nyolcvanas éveitől a megrendelésre dolgozó, vagyis szolgáltatásokat végzők száma emelkedett folyamatosan új, a kor igényeiből következő tevékenységi formák meghonosodásával. A vásározó iparosok létszáma - bár még sokáig tekintélyes összlétszámot képviseltek - kezdett csökkenni. Ezek az iparágak sokszor századokra visszavezethető céhes hagyományokkal rendelkeztek, amelyek a termelés és az értékesítés területén egyaránt sajátos munkaszerveződési, piaci viszonyokat alakított ki. A miskolci kézművesipar válsága ezekben a céhes eredetű iparágakban jelentkezett. A kézművesek közül csak nagyon kevesen voltak képesek a megváltozott ízlés szerinti termelésre, modernizálásra gépek és eszközök beszerzésével. Csak nagyon ritkán fordult elő olyan eset, hogy a mester vállalkozásba kezdett volna. Talán az asztalosiparosok kis része kivétel a vázolt jellemvonások alól. A céhes hagyományokkal rendelkező kézművesipar válságának okait eltérő módon tárták fel a „szenvedő" iparosok, ill. a tanácsi és a kamarai hivatali szervek. A mesterek szerint a hanyatlást az idézte elő, hogy „egy idő óta, eddig ismeretlen olyan elem tolakodott az iparosok és a termelők közé, amely faluról falura járván, házalva öszszevásárolja gyapjúban, bőrben, kenderben mindama anyagokat, melyeket az iparos osztály ezelőtt közvetlenül a termelőktől vett, így most elhalássza előle ez a kufáreíem azt, s az iparos már második