Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

XIX. századot megelőző időszakokban. A céhek, majd ipartársulatok árulószínjeinek helyváltoztatása jól mutatja, hogy a főutca üzleteit megszerző görög és zsidó kereskedők, illetve a kereskedelmi tőke a XVIII. század végén, a XIX. század első felében a főutcáról kiszorította a céhes iparosokat és az irányításukkal elkezdődhetett a település központi részén a korszak városának szintjére jellemző üzlethálózat kialakítása.

233 A nem állandó elárusító hellyel rendelkező kereskedők és iparosok azonban még évtizedekig a főutca piac- és vásárövezetében maradtak. A piac- és vásárközpontú, szűk főutcájú város számára nem kis tehertételt jelentett a sokadalmak nyüzsgő forgataga. Igen sok forrás tanúskodik arról, hogy a város irányító testületei rendkívül sokat fáradoztak a XIX. század második felében a vásárok mozgékony, áttekinthető és biztonságos kereskedelmi színtere tétele érdekében. A vázolt főutcái vásárkép alapján nyilvánvaló, hogy a XIX. század közepére Miskolc kinőtte a történelmi vásár-piac központját, s ez azt is jelzi, hogy a hagyományos középkori árucsere mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt tágabb tereket igényelt, a város szűk főutcája nem volt képes megfelelni az újfajta növekvő elvárásoknak. A miskolci hetivásár nem egyszerűen piacfunkciókat tartalmazó sokadalom volt, hanem egy tágabb földrajzi környezet ellátásában és árucseréjében vállalt fel tényleges szerepet, színteréül szolgálva az eltérő földrajzi adottságú tájak termékcseréjének. Miskolc városa az 1860-as évektől nvomtatásban adta ki a hetiváJ sarok rendjét szabályozó piacrendőri szabályokat 234 Ezekből leszűrhető, hogy a tanács központi törekvése volt az árusok főutcáról mellékutcákba való kiszorítása. Az 1870-es években még csak a szekeres árusokat tiltották ki a főutcáról, az 1880-as években azonban már a kofák működését is megszigorították ezen a területen. A helyi sajtó is rendszeresen ostorozta az elöljáróságot a piaci viszonyok miatt. A Borsod című lap 1886-ban így írt a miskolci állapotokról: „Talán sehol sincs annyi kirakott holmi az utczákon, mint Miskolczon a hetivásár alkalmával a színháztól le egészen a Király-útczáig. Itt az egész utcza egy zsibvásári, láthatók egész halmaz bádogos áruk, kályhák, bútorok, koporsók, hordók és faedények, régi és új ruhák, seprűk és dorongok a legnagyobb választékosságban és nem az árulóhelyeken, 233 Vö. DOBROSSY 1.1992. 55-79. p. 234 A szabályzatot teljes terjedelemben közH SZENDREI J. 1911. IV. köt. 647. p.