Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

árulószín 1844-45-ben épült fel a Szinva jobb partján. A hosszan elnyúló telket elő- és utórészre osztották és nyílhúzással döntötték el a telek és a rajta emelt hosszú épület tulajdonjogát. Az árulószínben a mesterek 96 Ft 37 krajcár ellenében jutottak árusítóhelyhez, amelyet a céhek megszűnése után is használhattak, hiszen a céhek vagyona átalakult ipartársulati vagyonná.

230 A csizmadiák ősi árulószínje szintén a Sötét kapuban volt. Miután a XVIII. század második felében a főutcával párhuzamos telkek tulajdonosa, a koronauradalom a régi épületeket lebontatta és helyükön újat emeltetett. Ily módon a tér arculata is jelentősen megváltozott. 1790-ben egy emeletráépítés során a boltozott kapuzat feletti teret is igénybe vették és ekkor jött létre a Sötét kapu.

231 A céhes iparosok az új épületben béreltek helyiséget maguknak és ezeket használták árulószínül. Az emeleti traktus döntő részét a vargák bérelték, majd 1822-ben megvásárolták a diósgyőri koronauradalomtól. A vargák az éppen nem használt helyiségeket más céhek rendelkezésére is bocsátották. A már említett szabókon kívül a fazekasokat és a csizmadiákat is megtaláljuk az „albérlők" között. A népes és gazdag csizmadiacéh állandó megoldást kívánt találni árulószín építésére. 1816-ban a Kandia utcában - nem messze a Sötét kaputól, a Szinva jobb partján a szabó céh árulószínjéhez közel telket vásároltak, ahol 1818-ra felépült az új árulószínjük. 1846-ban megszerezték a szomszédos telket a rajta levő Fehér Csillag nevű bérházzal, amelyet vendéglőként, szállodaként is hasznosítottak, majd később az ipartársulat a katonaságnak adta bérbe.

232 Az árulószín azonban az I. világháború időszakáig megmaradt társulati tulajdonban és a csizmadiák, cipészek termékeinek értékesítéséül szolgált. A Kandia utca, a Vágó Malom és a Forgó híd közötti szakaszon - a szabók és a csizmadiák példáját követve az 1850-70 közötti időszakban más céhek is építettek vagy béreltek árulószíneket, amelyek a céhek felbomlását követően az egyes ipartársulatok tulajdonába mentek át és a társulati tagok vásározó helyéül szolgáltak. A legnépesebb és módosabb céhek és ipartársulatok közül a tímárok, fazekasok és mészárosok árulóhelyeit is itt találhatjuk a XIX. század második felében. Mindez azt jelenti, hogy a céhes iparosok termékeinek árusítása itt történt, a Szinva patak jobb partján levő területen, amely ugyan a város belsejében volt, de már nem a központi piaci részeken, mint a 2

™ L. DOBROSSY 1.1976.117. p. MARJALAKI KISS L. 1925. 36. p. 211 Ld. KOMÁROMY J. 1963. 46. p. 212 Vö. DOBROSSY 1.1776.129-130. p.