Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
A bőr- és bőrfeldolgozó iparban és összességében a kézművesiparon belül a tímárok száma csökkent a legnagyobb mértékben, mert ezt a mesterséget sújtották leginkább a változások. A sorra megalakuló bőrgyárakkal szemben versenyképtelenek voltak a mesterek, akik vagy végleg beszüntették iparukat, vagy - s ez sem ritka eset maguk is bőrkereskedőkké váltak. Az iparuknál maradt tímárok helyzetét sok körülmény befolyásolta, alakította. A beszerezhető nyersanyag, vagyis a bőr mennyisége nagymértékben függött a lakossági húsfogyasztástól. Az 1870-es évek válsággal sújtott időszakában, majd a századfordulóra az árak olyan magasra szöktek, hogy a tímárok képtelenek voltak a beszerzésükre és szüneteltették is a termelésüket. Súlyos terhet jelentettek számukra a vasúti szállítások költségei. Állandó panaszokkal bombázták a kamarát, mert a Budapestről feladott árut általában 2 hét alatt szállította le a vasút, s ennyi ideig nem tudtak várni a nyersanyagokra. A bőrgyárak vagonokat béreltek és így az ő szállításuk gyorsabb és alacsonyabb áron történt. A tímármesterek nem tudtak nyersanyagkészleteket felhalmozni, hogy termelésük bizonytalansága és az értékesítés kiszámíthatatlansága miatt nem kaptak hitelt a pénzintézetektől sem. 201 A textil- és ruházati ipar különböző iparágainak helyzete eltérő módon alakult. A viselet változásával párhuzamosan a hagyományos viseleteket készítő mesterek helyzete egyre nehezebbé vált. Különösen jól megfigyelhető ez a szűrszabók és a gubások esetében, akik speciális, helyi igényeket elégítettek ki kézimunkával előállított, viszonylag drága alapanyagokból. Az 1880-as évekre a nagy múltú szűrszabó ipart már mindössze 8 mester képviselte és a századfordulóra már egy sem. A gubások helyzete is igen nehéz volt. Őket azonban még nem érintette olyan súlyosan a divat és a vásárlási szokások változása, mint a szűrszabókat. Számukra a nyersanyag, a hosszú szőrű rackajuh-gyapjú beszerzése okozott igazán nagy nehézséget. A hagyományos viseletet készítő iparágak hanyatlása érzékenyen érintette a számukra kiegészítő anyagokat, sújtásokat, zsinórokat és gombokat készítő gombkötőket. Részben a viselet változása, de főként a gyáripari termék előállítás hatására az 1880-as évekre megszűnt az egykor még sok mesterembert foglalkoztató gombkötőipar. 202 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1906. 93-94. p. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1882. 37. p.
