Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
A számadatok tükrében hanyatló iparágként értékelhető a kalaposság. 1872-83 között valóban nagy mértékben csökkent az önálló iparosok száma, de ennek nem az iparág válsága volt az oka. A XIX. század második felében virágzó kalapos ipar fejlődött ki Miskolcon. 1857-ben Pelikán Alajos és Gyukics Gyula kalap- és sapkakereskedők kalapgyárat alapítottak. Az 1890-es években 30-50 ezer kalapot készítő üzem munkásai döntően külföldiek, részben pedig egykoron önálló miskolci mesterek voltak. A kalapos iparosok számának csökkenése tehát a gyáripari termék előállítás kifejlődésével magyarázható. A gyári- és a kézművesipari kalapgyártás jól megfért egymás mellett. A kalapgyár fő profilja a keménykalap készítés volt, míg a kézműves iparosoké a „parasztkalap" gyártása. Tehát különböző társadalmi rétegek igényeit elégítették ki. Ráadásul a nyersanyag beszerzésében sem alakulhatott ki konfliktus, mert a gyár elsősorban nyúlszőrt használt, az iparosok pedig gyapjút, nemezt. 203 A textil- és a ruházati ipar legtöbb mestert foglalkozó ágazata a szabóipar volt. Ennek az iparágnak is többféle változata létezett Miskolcon. A magyar szabó hagyományos, elsősorban paraszti igényeket kielégítő viseletet készített. Vásározó szabónak is nevezték, mert termékeit vásárokon értékesítette. Az úri szabó - korábban német szabó - a legújabb divat, vagy pedig a városi divatnak megfelelően főként megrendelésre termelt. A ruházati cikkeket tőle, vagy divatüzletekben lehetett megvásárolni, ugyanis gyakran divatkereskedések beszállítói is voltak. Az úri szabók között jelentős számban voltak női szabók. Ez egyáltalán nem mondható el a magyar szabók esetében. A vásározó vagy magyar szabók száma 1872-ben 55 volt. Az 1883. évi kimutatás már nem tünteti fel külön őket. Az összeírásban összevontan 113 szabó szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy 1872ben az úri szabók száma 41 volt, - vagyis a szabók összesen 96-an voltak -, akkor a mesterség űzői számának jelentős emelkedését tapasztalhatjuk. Valószínű, hogy az úri szabók száma növekedett nagyobb mértékben. A vásározó szabóknak nehezebb volt a helyzetük, mint az állandó megrendelővel, „kunschafttal" rendelkező úri szabóknak, hiszen „a bécsi kész kereskedelmi ruhákkal nem tudnak versenyezni". 204 1772-1883 között az építő- és a fafeldolgozó ipar fejlődött a legdinamikusabban 1772-ben a városi kimutatások szerint a 37 asztaloson 203 VERES L. 1991.63. p. 2W A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 68. p.
