Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

szemben, a kis volumenű kézműipar, a kereskedelem dominanciája miatt nem alakult még ki a széles körű citoyen-felfogás.

91

) Legalább ilyen fontos eseménynek számított Miskolc közéletében a miniszterelnökké kinevezett Szemere Bertalan elbúcsúztatása is. Mielőtt folytatnánk, és a szabadságharc utolsó eseményeivel lezárnánk a miskolci politikatörténet vázlatos áttekintését, érdemes megállni még egyszer Miskolc sajátos városi problémáinak alakulásánál. Két elemet mindenképp fel kell villantanunk az önvédelmi háború árnyékában tevékenykedő városi tanács tevékenységéből illetve a városi társadalmat leginkább foglalkoztató problémák közül. Ami előbbit illeti: a városi képviselet, városirányítás és városgazdálkodás bonyolult dilemmái 1849-ben is foglalkoztatták a miskolciakat. A város tanácsa 1849. január 9-én beadványt intézett a megyei honvédelmi bizottmányhoz.

92 Ebben beszámoltak arról, hogy a szokásos évi tisztújítás ideje elérkezett, de ennek további halasztását látják indokoltnak. A törekvéseiket korábban belügyminiszterként is megértéssel fogadó, ekkor már teljhatalmú kormánybiztosként Miskolcon tartózkodó Szemere Bertalan megerősítette hivatalában a Herke Miklós vezette tanácsot. A kérvényt így folytatták: „a város szorongó állását tekintetbe vévén közgyűlés tartatott, mely is a rendkívüli időhöz képest egy, a város minden lakosára egyaránt rendelkezéseiben kiható bizottmányt nevezett ki". Aligha lehet vitatni továbbá azon érvelésük jogosságát (egyben a megfogalmazás finomságát), amikor arról írnak, hogy

7 „a közigazgatás folytatására pénzre kerülhetetlen szükség van". A megyéhez 3000 forint kölcsön adását kérik a városi feladatok zökkenőmentes ellátásához. Miskolc egyébként az év elején valóban súlyos anyagi helyzetben volt. A közteherviselést kimondó törvény értelmében ugyanis a nem nemesek adóját gyűjtő városi pénztára 1848 novemberétől megszűnt, az új adó kivetése, sőt a kulcsok megállapítása és alapvető elvi kérdések tisztázása sem történt meg („bajlódni célravezető nem lévén"), miközben „a jelen viszályos időben előfogatozással és katonatartással" is gyakran foglalkozniuk kellett. A vármegye elismerte jogosnak a miskolciak kérését, bár hozzátették, hog}

7 „a jelen viszontagságos idők és háborús körülmények nem csak a folyamodó várost, hanem az egész megyét egyaránt súj91 Vö. Debrecennel kapcsolatban elgondolkoztatóan: BALOGH 1.1981. 490. p. 92 B.-A.-Z. m. Lt. 1602/d. 1849. sz. n.