Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szággvűlés elfogadta a XXV. törvénycikket, mely tizenhárom vasúti vonal létesítését irányozta elő a Magyar Királyság területén. Az 1848. évi - ugyancsak Széchenyi javaslatára elfogadott XXX. törvénycikk a kormányt az ország központjából kiinduló hat vasúti fővonal építésére utasította. Ezzel Pest-Budát akarta a magyar vasúti hálózat központjává tenni. Miskolc mind az 1832-1836. évi tc. 13 vonala, mind az 1848. évi XXX. tc. 6 fővonala között fontos vasúti csomópontként szerepelt a tervekben. Különösen az 1848. évi „vasúttörvény" számolt a várossal, amikor a Buda-Miskolc-Galícia vasútvonal megépítését szorgalmazta. Ez a terv azonban a szabadságharc bukása miatt nem valósulhatott meg. 1848-ig csak a kelet-nyugati irányú, Pestről Cegléden, Szolnokon keresztül, Debrecenbe vezető vasútvonal első szakasza épült meg.

47 Hiábavalónak bizonyult a miskolciak érvelése, hogy a miskolci vonalnak nagyobb lenne a forgalma, építéséhez közelben található kő, üzemeltetéséhez pedig szén. Nem a miskolci vonal kapta az elsőbbséget az 1848-as évet követő időszakban sem 48 A szabadságharc utáni évtizedek vasútépítésében érvényesülő tendenciák Miskolc országos vérkeringésbe való kapcsolódására is hatottak. Az 1850-1860-as évek vasútépítési törekvéseiben továbbra is az 1830-as évek óta érvényben lévő, birodalmi közlekedéspolitikai elvek érvényesültek. A magyarországi vasútvonalakat az osztrák vasútvonalak szárnyvonalainak tekintették. Az itt zajló áruforgalom a mezőgazdasági termékek Ausztriába való eljuttatását szolgálta mindenekelőtt. Ennek megfelelően épült 1855-ig 3 év alatt 186 km vasúthálózat, mely Bécset Pesttel, Szolnokkal és Szegeddel kötötte össze. Az építkezéseket az állam finanszírozta, vagyis a Széchenyi által megfogalmazott alapelvek érvényesültek: „Magyarországon a vasutakat a kamatbiztosítás leghatározottabb elejtése mellett államilag kell építeni, mert nálunk, minden idegen vállalkozó a vasutakat, idegen kézre, s idegen befolyás alá juttatná."

49 1854-ben azonban óriási válság következett be az osztrák államháztartásban. Kénytelen volt a kormány az új vasútvonalak építését abbahagyni és a már megépített és átvett vasútvonalakat eladni. A szabadságharcot követő évtized második felének abszolutisztikus kormányzata letért arról az útról, melyet Széchenyi tűzött ki vasúti politikájában. Ekkor 47 Vö. PÁLL 1976. 20-21. p. 4fi ZSADÁNYI G. 1956. 69. p 49 Ld. SZÉCHENYI 1.1847.