Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

vezényelték, majd pár napra rá ugyanőt kereste egy „nem kedves ember" a honvédségtől. Mivel nem találták otthon, Petrányit kényszerítették, hogy helyette jelenjen meg alakulatánál, „de magam mentsége mellett szót sem emelhetvén, még ezek meg sem vizitálva, minden kihallgatás nélkül" besorozták újoncnak a 68. zászlóaljba. Ráadásul egyedüli fiú is volt a családjában, ezért nagyon kérte a miskolci tanácsot, igazolja származását, viszonyait, hogy a szolgálat alól felmentést kérhessen.

75 A közvetlen háborús veszélyeknek kitett városban Szemere fellépése nyomán tovább fokozták az éberséget. A számos „lázítási" ügy közül Szemere elszántságára jellemző példaként érdemes megemlíteni, hogy még december 24-én is körültekintően foglalkozott Rányi János hernádvécsei evangélikus lelkész bejelentésével, aki egy verbászi származású férfi tevékenységére panaszkodott, és a nyomozást is elrendelték. Január 10-ről egy érdekes kihallgatási jegyzőkönyv is ránkmaradt Miskolcról. Egy itt letelepedett, Barbir József nevű morvaországi férfi 8-án egy miskolci boltban viccelődött azon, hogy „kár a házas embereket az ellenség elébe hajtani, mert azok bizonyosan megszaladnak". Kijelentését viszont nagyon is komolyan vette egy közelben álló lengyel tiszt, és a fiatalembert azonnal lefogták. Tisztázódott, hogy tréfálkozása ha nem is szerencsés, semmiképp nem minősülhet ellenséges izgatásnak, már csak azért sem, mert ő maga is „verespántlikás", és kész a magyar hazáért elszántan harcolni.

76 Amikor január 25-én a cs. kir. csapatok megszállták a várost, azonnal egy érdekes listát készítettek a magyar hatóságok által a megye börtönébe „lázítás", „árulás", „tisztviselőnek való ellenszegülés" stb. miatt zárt egyénekről. (A lista egyébként 30 nevet tartalmazott, sokat közülök szomszéd megyékből szállítottak át.) Szemere, de általában a magyar ügy irányítói nagyon is komolyan vették az efféle, nyilvánosan elhangzott megnyilatkozásokat. Az említett listán szereplő négy bocsi lakos ugyanis még január 11-én fordultak közös beadványban az őket lecsukó vármegyéhez, hogy kezesség vállalása mellett szabadlábra helyezhetőek legyenek. így fogalmaztak: „azon vigyázatlanul kiejtett szó, mely elzáratásunkat vonta maga után, nem elhatározott és a haza veszélyére törekvő szándékból, hanem a szabadság nem helyes felfogásából és az ellenség közeledése hírére megrémült nép sokoldalú mendemondája kö75 B.-A.-Z. m. Lt. 1501/d. 14. dob. sz. n. 76 Megjegyezzük, ekkoriban Miskolcon valóban elterjedt az is, hogy előszeretettel vezénylik inkább a nőtlen, mint a nős nemzetőröket máshová. Ld. pl. RÉMIÁS T. 2000. 25. p.