Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
vetkeztében származott", ráadásul semmilyen tett nem is követte. Aggodalommal vették még tudomásul azt is, hogy a haza nemcsak személyükkel, hanem lábasjószágaikkal is rendelkezhet. Január 25-én Franz Schulzig cs. kir. tábornok alaposan megtévesztette a tiszafüredi átkelőt őrző honvédalakulatokat, valódi szándéka ugyanis nem a tiszai átkelés, hanem a stratégiailag fontos, és átmenetileg védtelennek tűnő Miskolc megszállása volt. Terve sikerrel járt, így került sor a város első cs. kir. megszállására. A miskolci tanács a megszállás délelőttjén (amikor Schulzig már Vattánál járt) még a teendőkről tanácskozott. Ellentétben december 13-i említett nyilatkozatukkal, ezúttal értelmetlennek látták az ellenállást: „Városunk jelen pillanatában el lévén a katonai minden veszedelemtől s erőtől hagyatva s ellenállásról a végveszély bekövetkezése nélkül gondolni sem lehet." 77 Úgy döntöttek, teljesítik a cs. kir. hadsereg kéréseit, utasításait. (Szemere kormánybiztossága és a vármegyei adminisztráció jó része már korábban elmenekült.) Schulzig alighogy megtelepedett Miskolcon, megkezdte a helyi hivatali apparátus átszervezését. A vármegyét tartotta fontosabbnak, ezért a korábbi pénztárnokot, Dominkovits Lajost szemelte ki az adminisztráció fejének. Neki ugyan sikerült elhárítania a megtiszteltetést, de január 27én, délután két órára még neki kellett összehívni a helyben lakó tisztviselőket, hogy „élet- és vagyonvesztés terhe alatt" hódolatnyilatkozatot tegyenek. Alapos körülírásokkal megfogalmaztak egy nyilatkozatot, melynek szövegét érdemes felidézni, hiszen még a kényszer hatása alatt is ügyesen belecsempészték a cs. kir. oldal számára egyébként nyilván aligha elfogadható feltételeket például az áprilisi törvényekre vonatkozóan: „Ennek [ti. a felszólításnak] következtében minden eddigi koronás királyaink által ünnepélyes esküvel is szentesített törvényeinkkel biztosított hazánk integritásának, függetlenségének, úgyszinte alkotmányos jogainak, szabadságának, s a magyar nemzetiségnek teljes épségben tartása mellett ausztriai császár Ferenc József őfelségének a pragmatica sanctio erejénél fogva majdan törvényes módon leendő megkoronázása esetére hódolatunkat előre nyilvánítjuk." 78 A bevonuló osztrákoknak még arra is volt gondja, hogy a hivatali iratokat az új hatalomnak megfelelően utólag megrostálják, sőt arra is, hogy a hozzájuk átállt, a vármegye által korábban nemzetőrség-ellenes izgatásaiért perbe fogott Pallavicini Roger iratait le77 B.-A.-Z. m. Lt. 1602/a. 1. köt. sz. n. 7X B.-A.-Z. m. Lt. 601/b. 1849.
