Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

lapotok változatlanul éltek a XIX század végéig, amelyek azt ered­ményezték, hogy egy 60 és egy 120 négyszögöl nagyságú telek kívánt önálló beépítést. Az építési dokumentumok szerint 1914-ben Pilcz Jó­zsef kézműves azzal a kéréssel fordult a város tanácsához, hogy le­bonthassa saját tulajdonú, két szoba-konyhás-műhelyes földszintes épületét, hogy helyette kétemeletes épületet építhessen. Koch Károly építőmesternek az utcai fronton 11 méter, tehát összesen 160 m2 te­rület állt rendelkezésére. Megmaradt a korábbi épület formája, alap­területe, amely minden bizonnyal évszázados építészeti emlékeket őrzött. A XVIII. századi feljegyzések Gombos-telekként említik ezt a te­rületet, amely a század közepén-végén egy Stajovics Péter nevű gö­rög kereskedő kezébe került (Széchenyi u. 8. sz.). A XIX. század ele­jén már az ő nevéhez kötődik a fényűző építkezés. Ennek dokumen­tumai nem maradtak fenn, de miskolci leírások, útikalauzok utalnak rá. „Megtekintésre érdemes a Széchenyi u. 8. számú, 1812-ben épült ház, s emeleti folyosójának vasrácsozata" - írta egy ismertető 1908­ban. A széles, „kettőstelek"-nek ez a nyugati része. A telek másik építménye nagyobb, L alakú, s újabb keletű. Építésére vonatkozó pontos dokumentumokat nem ismerünk, de a jegyek alapján építése 1880-1895 között azonosítható. Az épületegyüttes emeletráépítéssel egybekötött felújítása, amely nemcsak belső átalakítást, hanem a homlokzat lényeges megváltozását is eredményezte, 1987-1990 kö­zött történt. Az eklektikus épület egykor két kocsibejáróval rendelkezett, de az át­alakítás előtt már csak a nyugati, kosáríves kapu volt meg, s ez a középrizalit két jobbszélső tengelyében helyezkedett el. A kapu egyik kerékvető köve és az épület 19. századi lábazatának egy rövid szakasza a felújítás előtt még dokumentálható volt. Az átalakítás megtartotta a jobboldali kapubejárót, s a fölötte lévő két nyüászáró közé helyezte a konzolon álló gyermekfigurát. Ahhoz, hogy a másik kapu megnyitható legyen, a tervező megváltoztatta az épület korábbi szimmetriáját. A homlokzat 3-4-3 tagolása helyett 3-2-3-2 tagolást választott, s így az épület keleti felében kialakította (igaz nem az eredeti helyén) a bejáratot, amelyben üzletet helyezett el. A bejárat fölött, s a két ablak között szin­tén megjelenik a korábbi homlokzati dísz gyermekfigura. A Széchenyi u. 19. számú épületet Weidlich Pál építette 1911-ben. A város akkori legnagyobb bérházában 30 lakás és 24 üzlethelyiség kapott helyet, s az utolsó beköltözése is befejeződött 1912-re. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom