Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

tette. A diósgyőri útvonal mentén, a Tatár út és környékéről indult meg a művelt határ beépítése, amelynek iránya Diósgyőrből Miskolc felé mutatott. Erre a tendenciára épült a koncepció, mely szerint Miskolc Diósgyőrrel való egyesítése után „oly város uralná a Sajótól a Bükkig terjedő földet, mely a helyi szempontokat túlszárnyalva az országos fejlődés láncolatának is egyik nagyon becses láncszemét alkotná!"

8 A városrendezésnél részletesen szólunk arról, hogy a XX. század első-második évtizedének nagyarányú vásárlásokkal történt határgyarapításai milyen városszervezési koncepciót szolgáltak. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy 1904-ben a Szentpéteri országút nyugati oldalán 170 kh, 1908-ban Tapolcán 48 kh, a Diósgyőr felé eső Felső Kallószerben 1910-ben 12 kh, ezeket megelőzően ill. időben a város északkeleti részén a Sajó mentén a Zsarnai, a délkeleti határban a Martin-tagbirtokkal, a keleti határban a Nádpataky földekkel jelentősen gyarapodott Miskolc határa és vagyona.

9 A határ gyarapítása tudatos volt, hiszen a Miskolcot övező települések mezőgazdasági területeinek felhasználására, Miskolc mezőgazdasági övezetének bővítésére irányult, s egyben Nagy-Miskolc létrehozását szolgálta. Másrészt új építkezési területeket szabadított fel a telepítendő gyárak, ipari üzemek számára. A vásárlásnak volt szociális közegészségügyi problémákat oldó célja is, amennyiben a város belterületén lévő temetők (közel tíz) felszámolását, s a Szentpéteri-kapuban egy új köztemető kialakítását kívánta elérni. (A mai köztemető az ekkor tervezett és város által megvásárolt területen közel 40 éve települt.) A XIX-XX. században bővülő városhatárt, a lakott belváros utcahálózatának alakulását befolyásolták a városon áthaladó útvonalak. Az „útvonal" a XIX. század közepi megfogalmazás szerint a következő volt. „Ezen általános elnevezésben foglaltaknak annak alkotó részei, mint az útvonalnak közepe, mely a megyei közútvonalak felszínén, ezeknek szélességéhez képest, aránylagos domborúságát lerakott kövezet, vagy kavics alap által képezi. Az útvonalak két melléke, mely az út közepéről lefolyó víz vezetése végett csekély lejtősséggel alkalmaztatik, - sem kő sem kaviccsal borítva nincsen - nyári száraz időben szekér és gyalog járásra, és egy részben az útanyagok lerakó helyéül használtatik. Az útvonal két mellék árka, mely az út8 NAGY F. 1912. 6. p. 9 B.-A.-Z. m. Lt. 1902/a. 94/kgy./1904„ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 10/1910. 38. dob., NAGY F., 1913. 74-76., 133. p.