Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

vonalról lefolyó víznek befogadására, s kár nélküli levezetésére szolgálva, a rendes útra nézve nélkülözhetetlen."

10 Ez a „definíció" látszólag a település belső útjaira, utcáira vonatkozik, valójában sokkal általánosabb. Csak az 1890-ben elfogadott, közutakról és vámokról szóló I. tc. foglalkozik először a közutak minősítésével, osztályba sorolásával. Eszerint megkülönböztették az állami, a törvényhatósági, a községi, a vasúti hozzájáró, a közdűlő és magánutakat.

11 Ezt megelőzően az állami vagy országútra ugyanolyan szabályozások, fenntartási kötelezettségek vonatkoztak, mint a törvényhatósági, vagy az alsóbb rendű utakra. (Legfeljebb a fenntartásra fordítható munkaerő, anyag, és anyagi háttér különbözött.) Az útépítés és karbantartás összefüggése a kereskedelemmel nyilvánvaló volt, s az első jelentős lépések - Széchenyi István felismerését hangsúlyozva - a reformkorba nyúlnak vissza. Az ő törekvései fellelhetők a megyei országgyűlési követutasításokban. így pl. a borsodi követek utasítást kaptak arra, hogy „terjesszék elő 's szorgalmazzák azt, hogy az Ország főbb útvonalainak merre vitelét az Ország Gyűlése ki jelezve határozza el", majd azt kellett képviselniük, hogy egy-egy törvényhatóság (vármegye) ha nem rendelkezik kellő felkészültséggel, kaphasson országos támogatást. Az útépítés másik megoldását „mérsékelt haszon mellett Részvényes Társaság" felállításában láttuk.

12 1844-ben az országgyűlés törvényt alkotott (1844: IV. tc.) az útépítési és fenntartási közmunkák szabályozásáról, s arról, hogy ennek fedezetét a megyei útépítési alap kell, hogy biztosítsa. Ez volt a fedezete annak, hogy a régi országutak felújítása, időnként vonalmódosítása, másrészt pedig a törvényhatósági vagy megyei utak hálózata kiépülhessen. Miskolcon a legfontosabb áthaladó országút a régi galíciai, itteni szóhasználattal zborói út volt, amelynek vonalvezetése nagyjából megegyezik a mai főközlekedési utakéval. A jelenlegi főutak építése viszont néhány helyen eltért a régi úttól. így a Mezőkövesd-Miskolc közötti régi országút nem a Vatta-EmődNyékládháza-Mályi útvonalat követte, hanem Vatta előtt Harsány felé elágazott, Harsány belterületén vezetett tovább, s csak a Hejő patak déli szélénél tért vissza a mai fő út nyomvonalára. A MiskolcSátoraljaújhely közötti 37. sz. út ma is szerves része az országos köz'» B.-A.-Z. m. Lt. ÍV. 754/b. 365/1868. » Vö.: SZOMOLÁNYI A. 1988. 28. p. 12 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 1788/1839.