Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

rácsony első napján a kerületi értekezletet Borsod, Heves és Gömör megyék küldötteinek részvételével Miskolcon rendezték meg. A város szerepe a politikai munkásmozgalomban regionális jelentőségűvé vált.

369 1909-1918 MISKOLC 1909-BEN Azzal, hogy Miskolc 1909-ben törvényhatósági jogot nyert és ezáltal végleg elszakadt a megyei közigazgatástól, sok évtizedes küzdelme is véget ért. Ezt követően Miskolc egyértelműen Észak-Magyarország központja lett. Földrajzi fekvésénél fogva, az ekkorra már kiépített vasúti hálózat, a városra nézve kedvező elhelyezkedése révén kiterjedt vonzáskörzettel bírt, környékén jelentős vasérc- és kőszéntelepekkel. A régió történelmi központja, Kassa a XX. századra sokat vesztett jelentőségéből, nem tudta azt a fejlődést produkálni, mint Miskolc, mind pénzügyi téren, mind a lakosság számában elmaradt riválisától. A XX. század első negyedében (1910) Miskolc több mint 50 000 lakost számlált, s ezzel a 14. legnagyobb város volt Magyarországon. Szembetűnő a fejlődés, hiszen 1869-ben a város lakossága csak 21 000 fő volt, tehát 40 év alatt Miskolc lakosainak száma a 100%-os népességnövekedést is meghaladta. Azonban a „népességrobbanást" nem követte ipari, gazdasági téren ilyen arányú fejlődés. A XX. század elején ez volt Miskolc legnagyobb ellentmondása, s a kiút keresése változatos fejlesztési tervekben öltött testet, amiknek zöme csak terv maradt, illetve, csak kevés jutott el a megvalósításig. Az általunk vizsgált időszak a „meghiúsult álmok" korszaka a város életében, s ez nem csak az első világháborúnak volt köszönhető. A város társadalma a nagyarányú fejlődés ellenére is „kisvárosimezővárosi" maradt. Zömében kisiparosok, kiskereskedők, mezőgazdasági foglalkozásúak társadalmával találkozunk Miskolcon, s ez a társadalmi összetétel nem felelt meg egy nagyarányú ipari fejlesztésnek. Miskolcon sohasem voltak jelentős nagy vagyonok, Miskolc nem rendelkezett komoly „tőkearisztokráciával". A város vezető pénzügyi elitje (túlnyomórészt bevándorolt kereskedők, földbirtoROMÁN J. (szerk.) 1975.1. 21. p.