Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
kosok) viszonylag néhány évtizedes múltra visszatekintő vállalkozásoknak köszönhették gazdagságukat, melyek - országos összehasonlításban - zömében középvagyonnak minősültek. Régi úgynevezett patrícius vagyonokkal Miskolcon csak elvétve találkozunk. Amilyen gyors ütemben nőtt a város a XIX. század utolsó harmadától, a fejlődés eredményeképpen olyan gyorsan jött létre a város vezető közepes vagyonú „tízezres" társadalma. Ezek a vagyonok azonban improduktívak, konzervatívak voltak. A néhány évtized alatt kiskereskedőből, szegényebb földbirtokosból meggazdagodott réteg a növekvő anyagi helyzetének egy bizonyos szintjén már kezdett visszahúzódni a kétesebb, vagy nagyobb tőkét igénylő vállalkozásoktól, inkább a rizikó nélküli biztosabb tőkebefektetések érdekelték, nehezen vettek részt az új beruházások (ipartelepek, vállalatok, gyárak) alapításában, hiszen féltve őrizték az úgyszólván máról holnapra szerzett vagyont. Miskolc ipari-gazdasági élete ezért jelentőségénél jóval kevesebbet profitált a város pénzügyi elitjéből. A város ipari életét közép és kis vállalkozások jellemezték. A XIX. század végén alapított és mezőgazdasági eszközöket gyártó SzilágyiDiskant-féle gépgyár és a Herz-féle gépgyáron kívül a korszakban csak egy-két jelentős gyár alakult Miskolcon, mint pl. a Deichseldrótgyár (1914). 1902-ben Miskolc polgármestere, a nagy „városépítő" Soltész Nagy Kálmán utóda, Szentpáli István lett. Szentpáli 1890-től a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara titkára volt 370 , modern gondolkozású, korszerű városfejlesztési programmal fellépő személyiség, akit nagy megbecsülés övezett a városban. Nem csoda, hogy Soltész Nagy Kálmán 23 éves polgármestersége után, halálakor a városi közgyűlés egyhangúan tette le voksát mellette. A városfejlesztési program, amit Szentpáli megálmodott polgármestersége alatt valósággá vált. Felismerte a város hátrányait és „több frontos" fejlesztésekkel próbálta behozni az elmaradásokat. Egyrészt a modern nagyvárost jellemző jól képzett ipari szaktudást akarta a városban meghonosítani. Ennek első lépéseként a Kereskedelmi és Iparkamarának majdani nagyságához méltó épületet vásárolt a Kossuth utcában, majd 1903-ban az ő nyomására megalakult Miskolcon az iparoskör. A városi iskolák fejlesztését is elsőrangú szempontnak tartotta, melynek eredményeként 1906-ban a reformáSzentpáli kamarai működéséhez Ld: DOBROSSY I. (szerk.) 1997.
