Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

rint a városban lakó nemes származású kézművesek nem voltak hajlandók a főbírói joghatóságot elismerni. A nemesi léttel és joggal itt is szemben állt a céhtörvények érvényesítő ereje, ami alapján a szolgabírót arra kötelezték, hogy az ellenszegülőket 12 forintra büntesse meg. A hatóságok egyébként is igyekeztek megtalálni a módot arra, hogy rendkívülinek számító esetekben a taxás nemeseket minél inkább bevonják a közterhek viselésébe. 1726-ban például, a vármegyeház építésekor, az építőanyag szállításába kellett bekapcsolódniuk. A „szerencsétlen népre" való hivatkozás egyébként jellemző kifejezés volt, ha - a helytartótanácsi rendelkezések alapján is - a taxás nemességet be akarták vonni a kötelező szolgáltatások teljesítésébe. A saját örökséggel és birtokkal nem rendelkezőknek, a vármegye szerint ebbe a kategóriába tartoztak a miskolciak és a keresztesiek is, akiknek az adón kívül fuvarozniuk is kellett. Az ellenszegülés esetére katonai erőt is alkalmazhattak. Az armalisták közül azok részesültek adózási kedvezményben, akik egyrészt más birtokán laktak, és ők így csak a taxa felét fizették, másrészt pedig azok, akik saját telkükön laktak, és így a negyedrész elengedését kapták.

20 Ha a nemesekre vonatkozó statútumok számát és megjelenését nézzük, akkor jól láthatóan az 1730-as évektől már alig találunk a fentiekhez hasonló, az „új berendezkedés" időszakára jellemző és folyton vitatott rendelkezéseket. Mindez nem jelentheti azt, hogy a konfliktusok lényege megváltozott volna, legföljebb arra gondolhatunk, hogy ezeket már a kialakult módon és konszolidáltabb körülmények közepette kezelték. A nemesek száma egyébként a XVIII. század első felében igen megszaporodott Miskolcon: 1711-ben 243, 1744-ben 335 fő, 1755-ben 564 főt írtak össze. Ekkor telepedtek be például a következő, a későbbiekben ismertnek számító családok: Vay, Almássy, Melczer, Máriássy, Szemere, Vadnay, Szatmáry-Király, Diószeghy, Ragályi, Szontagh, sankfalusi Steinecher. A városi társadalomban betöltött súlyukat és a létszámnövekedés ütemét, nagyságát még inkább érzékelni lehet, ha a társadalmi piramis alján elhe20 TÓTH P.-BARSI J. 1989. 70-77. p.