Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

lyezkedő, adózó libertinusok számát vesszük alapul, 1712-ben 118, 1744-ben 590 fő volt.

21 A statútumok fenti bemutatásakor nem véletlenül fedezhettük fel azt, hogy nemesekre vonatkozó rendelkezések a század második felében gyakorlatilag alig születtek. Ennek a legfőbb okát a Grassalkovich-szerződésben találhatjuk meg. Grassalkovich Antal gróf, kamarai elnök a miskolci nemességet a lakosság másik részétől elválasztotta, és az utóbbiakat - ismételten - jobbágyoknak minősítette. Mint ismeretes, Mária Terézia 1755-ben neki zálogosította el a diósgyőri uradalmat, ami akkoriban a város egyik legértékesebb része volt. Az adósságok által sújtott város elveszítette a függetlenségét. A szerződés elfogadását a rekatolizációtól való félelem is magyarázhatta. Grassalkovich azzal is kárpótolta a várost, hogy a reformátusokat meghagyta javaik birtoklásában és vallásuk szabad gyakorlásában. Azonban látni fogjuk azt is, hogy a katolikusok súlyának növekedése ettől függetlenül is töretlen volt a következő évtizedekben. A nemességet azonban érthetően megnyugtathatta a szerződés által meghatározott helyzet, de még inkább az, hogy a kamara velük 1761-ben szerződést kötött, amely 32 évre szólt, 24 ezer forint kifizetése ellenében. A kikötések között az is szerepelt, hogy Miskolc eladása esetén a nemeseknek elővételi joguk volt.

22 A városi élet kereteinek állandóan szabályozott elemei közül az egyik legfontosabb a biztonság megóvása volt. Ez elsősorban a tűz elleni védekezést jelentette, így például 1742-ben utaltak egy 1724. évi statútumra, amelyben a városi tizedbeosztást szabályozták. A tizedeseknek arra is felügyelniük kellett, hogy a lakosok kötelességüknek megfelelően házuknál vizet tartsanak. A fizikai létnek és egyáltalán a mozgásnak ez a kényszerű behatárolása megfelelt a korabeli munka- és időrendnek. A helyi társadalom tagjai a különbözőségek ellenére igen szorosan kötődtek egymáshoz. Nem csupán az időrend felelt meg a természet és a helyhez kötöttség feladatainak, hanem a munka világa is. Ezt még inkább befolyásolta a kereszténységgel járó munkarend, amit azonban sokszor figyelmen kívül hagytak. így például 1714-ben is hangsúlyozták a vasárnapi munkaszünet nemesekre is 21 LEVELES E. 1929. 77. p. 22 LEVELES E. 1929. 89-90 p.