Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

vábbi komoly problémák keletkeztek. Az 1740-es évek elején úgy tűnt, hogy a város vezetése a Sárospatakról küldött tanítókban vélte megtalálni a bajok okát. Ezért Sárkány Dávid 1742. december 16-án Patakról küldött levelében sajnálkozását fejezte ki, amiért a miskolciak csalatkoztak „az Önnön maguktól választott Mesterekben", mert „Tasnádi István uramon kívül, eddig mind szerencsétlenebb volt". Ugyanakkor kérte a helybelieket, ne a pataki kollégiumot okolják ezért, „mert könnyebb veszni, mint megjavulni." Sárkány Dávid felháborodására az adott alkalmat, hogy Miskolc csak „utolsó próbára, szoros conditiok alatt" volt hajlandó Patakról Szűts Istvánt fogadni. A patakiak ezzel szemben úgy látták, hogy a mezővárosi iskola színvonalának romlásában a helytelen döntéseknek, a következetesség hiányának, az ellenőrzés és a megintés elmaradásának is szerepe lehetett. Nem kevés gúnnyal utaltak rá, „pirulással értették ... Kegyelmetek Oskolájából a Tudománynak és a Kegyességnek elköltözését."

55 Szűts István - mint aki maga is korábban ebben az iskolában tanult - végül december 17-én elfogadta a miskolciak felkérését, de válaszában megírta, hogy bár mindent megtesz majd a „szép hírű iskola újra felvirágoztatására", az nem megy a teljes „reformatio" nélkül. A változtatáshoz pedig szükséges, hogy a külső tisztviselők és a belső curatorok a rektorokkal „egy értelmet és egy akaratot viseljenek".

56 Ha mindenben nem is volt igaza a pataki replikázóknak, a praeceptorokkal bizonyára voltak bajai a városnak. Az iskolai törvények is utaltak a köztanítók bizonyos visszaéléseire, durvaságára. (Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy már az 1730. évi statútumban éppen a vendégeskedést, a gyöngyvirág-, rózsa- és mogyorószedést tilalmazta a magisztrátus a köztanítóknak.) 1735 után a nagyobb diákok lettek azok, akik a temetések alkalmával énekeltek, s ezért a hosszú papi ruhát viselő ún. tógátusokat a város polgárai élelmezték. Az 1740-től már hat szobát elfoglaló diákok inasaikkal laktak, s az éneklés mellett az egyházi szónoklást, s a köztanítóskodást is vállalniuk kellett. Ebéd és vacsora idején a senior által kijelölt házból hozták inasaik az ételt, amit közösen fo55 SRK. Lt. RB. I. 5/1. 56 SRK. Lt. RB. I. 5/1.