Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

ben. Egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseknek gyakorta adott otthont. A gyülekezet sokszor terjesztett elő jelentős súlyt képviselő indítványokat, ami azt mutatta, hogy vezetői tájékozottak és jártasak voltak mind az egyházi, mind pedig a nemzeti közélet időszerű ügyeiben. A korszakunkban lerakott alapok szilárdnak és tartósnak bizonyultak, s a későbbiek során az egyházközség tovább építkezhetett lelkiekben, szellemiekben és anyagiakban egyaránt. GÖRÖG KATOLIKUSOK Miskolcon és környékén sem a középkorban, sem korszakunkat megelőzően nem éltek görögkeleti hívek, sem rutének, sem olyan szláv elemek, akik később a görög katolikus egyház hívőtáborát alkották. Szervezett betelepítésük csak a Rákóczi-féle szabadságharc után kezdődött meg, főleg a pestis okozta pusztulás miatt Görömbölyre, Hejőkeresztúrra, Sajópetribe és Sajópálfalába, de Miskolcra nem. Miskolcra csak egyénileg költöztek be, s létszámuk sem haladta meg a 150 főt a század közepére.

323 Az 1710-11-es pestis után a görömbölyi görög katolikus rutén jobbágyok betelepítését gr. Althan Mihály akkori tapolcai apát rendelte el, aki 20 családot helyezett el a faluban. Az így betelepített jobbágyok felett a munkácsi püspök követelte az egyházi joghatóságot.

324 Ez volt a jogalapja a későbbi egyházalapításnak is. A rutének vonatkozásában 1648 óta beszélhetünk görög rítusú katolikusokról, ugyanis ekkor írták alá az uniót Rómával. Ettől kezdve 1771-ig a munkácsi zárda főapátjai voltak az egyesült rutén görög katolikusok püspökei vikáriusi címben. A görög katolikus klérus 1692-ben megkapta I. Lipóttól a katolikus klérust megillető szabadságokat. 1771-ben XIV. Kelemen pápa kanonizálta a munkácsi püspökséget. Ebből vált ki 1818-ban az eperjesi görög katolikus egyházmegye, amit VII. Pius pápa I. Ferenc előterjesztésére az 1818ban kiadott Relata semper kezdetű pápai bullával kanonizált.

325 323 BAÁN I. 1997. 148. p. 324 BAÁN I. 1996. 51. p. 325 Ld. SZÁNTÓ K. 1988. II. köt. 400. p.