Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

kontárok nem feltétlenül a céhrendszert akarták bomlasztani, hanem megelégedtek az annak keretei közé való bekerüléssel.

201 Ami pedig a nemesség fokozott érdekvédelmét illeti (még a céhesekkel és kereskedőkkel szemben is), annak érdekes példája Borsod vármegyének egyik 1823. évi, kemény hangú határozata.

202 A határozat első mondata leszögezi: „Nincs ami inkább hazafiúi figyelmünket szüntelen ébressze, mint dicső őseleink által szerzett és már annyi századok ólta fennálló nemesi szabadságaink védelme, és azoknak kebelünkben, kivált önmagunk által eszközlendő, csorba nélkül való szent megtartása." Majd elpanaszolja, milyen megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy a megye egyes vásáros helyei (elsősorban Miskolc) a nem megyebeli nemesekkel, ha azok nem saját termékeiket árulják, hanem közvetítő kereskedelmet látnak el, a vásári helypénz felét kifizettetik, valamint „az ilyetén visszaélés más nemesi jurisdictiokban is gyakoroltatik". Bekezdéseken keresztül sorolták Werbőczytől kezdve a számos, nemesi kiváltságokat biztosító törvényhelyeket, majd megintették a vásártartó helyeket, földesurakat, hogy „a nemesek helytelen fizetésekkel ne zaklattassanak". Mivel azonban az otthonától távolabb kereskedő nemeseket másról fel nem ismerhették, kiváltságaikat igazoló írást kellett mindenkor magukkal vinniük. A konfliktus mögött nyilván az húzódott, hogy Miskolcon is a vásári forgalomból nem csak a kereskedőként nyilván tartottak húztak hasznot, hanem az „őstermelés mellett kupeckedők, értékesítő tevékenységet folytatók".

203 KERESKEDŐK A kézművesek után érdemes közelebbről megvizsgálni a kereskedelemmel foglalkozó városlakókat. Miskolc nagyon kedvező piaci adottságokkal, tág vonzáskörzettel rendelkezett a reformkorban, ami megnövelte a kereskedelmi tőkefelhalmozásban érdekelt csoportok súlyát. 201 DOBSZAY T.-FÓNAGY Z. 1998. 121. p. 202 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/e. 660/1823. sz. 203 Vö. BÁCSKAI Vera, 1993. 453. p.