Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

Ha egymás mellé tesszük Miskolc és a környező városok sorrendjét és hierarchikus szintjét az egyes vizsgálatok szerint, akkor a következőt látjuk. Az élen, úgy is mint a kelet-magyarországi régió központja, vitathatatlanul Kassa áll. Ez alól csak Gyimesi Sándor vizsgálata kivétel, aki alaposan túlértékelte Debrecen oktatási szerepköre alapján annak helyét a magyar városhierarchiában. A 2-4. helyezés már nem annyira egyértelmű. 1900-ban vitathatatlan a Debrecen - Miskolc - Eger sorrend, Bácskai Vera és Keleti Károly szerint azonban Miskolc megelőzi Debrecent. Előbbi szerzőnél ez valószínűleg Miskolc erősebb piacközponti szerepére, lényegesen nagyobb vonzáskörzetére vezethető vissza, Keleti Károly pedig Miskolc Debrecenhez képest urbánusabb megjelenését, ipari, kereskedelmi és közlekedési népességének nagyobb súlyát jutalmazta előkelőbb helyezéssel. Eger Miskolc elé helyezése Gyimesi esetében viszont ismét az oktatási funkció (a líceum) szerepének túlértékelésére vezethető vissza. A városok ezt követő sorrendje végképp zavarosnak tűnik. Keleti Károly és Gyimesi Sándor rangsora nagyon hiányos. Előbbi nem említi Sátoraljaújhelyt, Rimaszombatot, Rozsnyót, Szikszót, Sárospatakot, valamint a hegyaljai piacközpontokat, és többségük az utóbbiból is hiányzik. Szikszó, Tállya, Tarcal és Bodrogkeresztúr Beluszky Pál vizsgálatában sem szerepel, márpedig ha e városok esetében 1900-ban sem mutatható ki az, hogy számottevő mértékben városi funkciókat látnának el, akkor aligha valószínű, hogy ezt néhány évtizeddel korábban megtették. Érdekes Sárospatak és Tokaj helyzete. Beluszky szerint a XIX-XX. század folyamán egyértelműen városok, a 250-es rangsornak nem is a végén kaptak helyet. A többi szerző listáján azonban általában nem szerepelnek kivételt képez Gyimesi Sándor jegyzéke, amelybe Sárospatak (nyilván a kollégium miatt) bekerült. De miután a két városka nem régi privilegizált város, nem került fel Keleti Károly listájára, és mivel a piackörzeti vizsgálat szerint csak alközponti szerepet játszanak, nem kerültek bele Bácskai Vera városjegyzékébe sem. Igaz, ez utóbbi lista keményen - talán túl keményen - válogatott még a piacközpontok között is, mindössze 57 települést minősít 1828-ban alap-