Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

zus törekvéseinek kibontakozását nem egy esetben eléggé megnehezíti. Pontos, szabatos és széles körű információkat adó forrásokra csak Beluszky Pál jóval későbbi időszakot elemző vizsgálata építhet, akinek már rendelkezésére áll a néhány évtizede működő hivatalos statisztikai szolgálat által készített, az 1900 körüli városállomány jellemzésére alkalmas hatalmas adattömeg. A felsorolt vizsgálatok esetében a második jellemző - a mérés és összehasonlítás statisztikai problémája - legalább olyan fontos, mint a figyelembe vett tényezők köre. E téren főképp a XVIII., illetve a XIX. század eleji adatokra építő vizsgálatokkal van gondunk. Gyimesi Sándor 1715-1720. évi országos adóösszeírásra alapozott mérését eleve figyelmen kívül kell hagynunk, mert a forrás mind a népességre, mind a kézműiparra nézve olyan hiányosságokat és ingadozásokat tartalmaz, hogy feldolgozottságának jelenlegi fokán elemzésre alkalmatlannak ítéljük.

26 A népességszámra vonatkozó adatokkal 1828ban is lehetnek bajok - erre épp Miskolc és környéke a jó példa és van némi bizonytalanság a piackörzet-bevallások tekintetében is. Utóbbi forrásproblémák azonban elsősorban kisebb-nagyobb regionális torzulásokat okozhatnak, de nem veszélyeztetik alapjában az egész vizsgálat eredményességét. A történészszerzők - Gyimesi Sándor és Bácskai Vera - azonban az elemzés során elkövettek egy módszertani hibát. Keleti Károllyal és Beluszky Pállal szemben nem az egységes egésznek tekintett városállományon belül vizsgálták az egyes települések különböző szempontok szerinti (majd összesített) rangsorát, hanem a pontrendszerrel számszerűsített városi funkciók abszolút értékét (összesített pontszámukat) vették figyelembe. Ez attól függően, hogy egy-egy funkciót hány ponttal honoráltak, illetőleg hány funkciót és hány intézményt vettek figyelembe, különböző mértékben torzíthatta a városok egymáshoz való viszonyát, valamint a hierarchia egészében elfoglalt helyüket. Gyimesi Sándor vizsgálatában ezért azok a városok, amelyek egyéb funkcióik mellett komoly 26 FARAGÓ T. 1985, 1996. Az más kérdés, hogy egyéb forrás hiányában ezzel a két összeírással kellene valamit kezdenünk. Az utóbbi évtizedekben azonban a kutatók vagy a lényegében kritikátlan használatát választották, vagy a forrást és annak több mint 100 évvel ezelőtti (1896. évi) kiadását szapulták, ám modern forráskritikai módszerek alkalmazásával történő újraelemzésre eddig senki sem vállalkozott.