Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

szített monográfiáját is, mivel ennek rangsora elsősorban a magyarországi települések piacközponti hierarchiáját tükrözi. Az 1828-ra vonatkozó komplex városhálózat-elemzés e mű eredményeire támaszkodva Bácskai Vera 1988-ban megjelent monográfiájában található, ezért a továbbiakban ezt tekintjük vizsgálatunk alapjának. Az alkalmazott módszer szempontjából a megmaradt négy elemzés mindegyike számos városképző tényezőt állapít meg és ezekből mérések segítségével kívánja a magyarországi városok hierarchiáját meghatározni. A szerzők a méréseket rendszerint az eredeti számadatok alapján, ezek nemléte esetében pedig (kulturális, köz- és egyház-igazgatási, forgalmi stb. funkciók) egy mesterségesen képzett pontrendszer segítségével igyekszik számszerűsíteni. Ez kifogástalan megoldásnak látszik. Az eredmény minőségét azonban két vizsgálati jellemző dönti el: milyen tényezőket vizsgáltak a szerzők, és statisztikailag hogyan oldották meg a városok összehasonlítását. Alapjában minden szerző a városi funkciókból indul ki, mégis figyelemre méltó eltérések találhatók közöttük a mért tényezők tekintetében. Keleti Károly több mint 100 éves vizsgálata természetszerűleg nem vehette figyelembe a településföldrajzi kutatás azóta elért eredményeit, így elsősorban a népesség nagyságát, a (városok kulturális, közigazgatási és kereskedelmi funkcióit valamennyire visszatükröző) foglalkozási szerkezetet, a műveltségi viszonyokat (az írástudatlanok aránya), a vagyonosságot, a polgári életmódot jelző cselédszámot és a városias ház- és lakásviszonyokat (emeletes házak aránya, laksűrűség) méri. E mutatók tehát bizonyos mértékig tűlhangsúlyozzák a hagyományos városokra jellemzőnek tekinthető tényezők fontosságát, és nem veszik igazán figyelembe az igazgatási, oktatási stb. funkciók nem, vagy nehezen számszerűsíthető jelentőségét. Gyimesi Sándor jóval később készült vizsgálata már részben az utóbbiakra is figyelemmel van, de az egészségügyi, jogszolgáltatási, katonai igazgatási, forgalmi központi funkciókat nem vizsgálja és lényegében a városok piacközponti-kereskedelmi szerepét ugyancsak majdnem teljesen figyelmen kívül hagyja. Bácskai Vera és Nagy Lajos elemzése alapjában a piacközponti szerepek vizsgálatára épül, de mindazokat a hiányosságokat is pótolni igyekszik, amelyek Gyimesi Sándor munkáját jellemzik. A rendelkezésre álló források mennyisége és minősége azonban a szerzőpáros invenció-