Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

gabona beszerző piaca lesz, ugyanakkor a Lengyelország felé irányuló tranzitforgalom egyik fontos állomása is. Bácskai Vera és Nagy Lajos vizsgálatai szerint 1828-ban Magyarország ötödik legfontosabb piacközpontja, amelynek kereskedelmi vonzáskörzetében több mint 300 ezer ember él és az egyébként saját piackörzettel rendelkező Eger és Sátoraljaújhely is piacának vallja.

21 Bár e korszakban Miskolc talán legfontosabb városi funkcióját piackörzeti szerepe jelenti, nem elhanyagolhatók más, határán túlnyúló funkciói, illetve szolgáltatásai sem, melyeket szűkebb és tágabb környezete felé teljesít. A város már a XVII. században is egyre inkább a megye igazgatási központjának számít, a megyeháza 1727. évi felépülésétől kezdve egyértelműen és kizárólagosan tölti be ezt a szerepet. A XVIII. század végén - a XIX. század elején lényegében minden nagyobb felekezete középfokú oktatási intézményt működtet és Miskolc fokozatosan forgalmi központtá válik: amíg a XVIII. század első felében még elkerülik a postautak, addig az 1760-as évek végétől kezdve már postaállomással rendelkezik. A XVIII. század végén Pest-Budán keresztül Bécs felé már hetente kétszer indul postajárat, 1848-ra pedig mindennapos a forgalom ezen az útvonalon. Ugyanebben az időben Erdély és Felvidék/Lengyelország irányába is heti kétszeri, Miskolcot érintő postajárat jelenik meg a korabeli kézikönyvekben.

22 A város kézművesei ugyancsak széles körű kapcsolatrendszert építenek ki, főleg az északkeleti régió és az Alföld falvai és mezővárosai számára dolgoznak és e területekkel állnak munkaerő-cserekapcsolatban is.

23 Adataink arra utalnak, hogy a miskolci értelmiség és a nemesi elit társadalmi kapcsolatrendszere és vándormozgalmai hasonlóképpen átfogják az egész északkeleti régiót. Jellemzésünk persze akkor lesz teljes, ha megpróbáljuk Miskolcot elhelyezni a magyarországi városok hierarchiájában, jobban mondva a hazai városok rendszerében. A statisztika, a földrajz és a gazdaság- és várostörténet régóta kísérletezik ezzel a feladattal, hogy az újkorra nézve egységes elvek alapján nyugvó városcsoportosítást 21 BÁCSKAI V. 1980. 42, 198-207 p. 22 KAMODY M. 1985., 1990. 23 Ld. erre vonatkozóan jelen sorok írójának demográfiai fejezetét valamint FÜVESSY A. 1989, 1991, és FARAGÓ T. 1997/a.