Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

szabályozták. Nemcsak sajátos istentisztelete volt, hanem saját nyelve, jogi helyzete, foglalkozásai, sőt ruházkodási és táplálkozási módja is."

413 Az általánosságban igaz megállapításokhoz nem találjuk a helyi megfelelő analógiákat, jegyzőkönyvi, vagy egyéb más helyről előbukkanni kívánt (feltételezett) tényanyagot. A zsidó vallás tehát nemcsak a közvetlenül értelmezett vallási életet szabályozta, hanem kiterjedt az élet egészét átfogó területekre is. A társadalmi-nemzeti beilleszkedés (akár az ország egészében gondolkodunk, akár olyan településben, ahol jelentős számú népességként voltak jelen) nem történhetett meg addig, míg a vallási törvényeknek mindent meghatározó szerepük volt. Majd a XIX. század 30-as, 40-es éveiben válik érzékelhetően kettőssé a feladat a zsidó közösségek számára, azaz: „meg kell törni a vallás totális diktatúráját, s hatalmát a zsinagógára szűkíteni; egyidejűleg pedig hozzá kell látni a magyarosodáshoz, hiszen a puszta felismerés, hogy a zsidóság nem nemzet, még nem tesz magyarrá, csak előkészíti a talajt a magyarosodásra. A negyvenes években mindkét feladatot tudatosan végzik."

414 A zsidóság felszabadulása, vagy megszabadulása a reájuk nehezedő terhek alól, tehát annak a belátását és gyakorlati megvalósítását kívánta, hogy lépést tartson, vagy vállalja magyarosodását. Ignác Einhorn a XIX. század közepén ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a zsidó belátja, hogy felszabadulása lépést fog tartani magyarosodásával: buzgón ápolta hát emezt, hogy általa amazt elérhesse."

415 Alábbiakban - ennek megfelelően - a vallási élet legfontosabb színtereire, az imaházakra és a zsinagógákra, valamint a „magyarosodás"^ elősegítő iskolákra, iskolázásra vonatkozó adatainkat rendszerezzük. A morvaországi vagy galíciai zárt közösségektől a városi életbe való beilleszkedés, még akkor is, ha Miskolc uradalmi mezőváros volt, a XVIII. század folyamán változtatott a zsidók hagyományos szemléletén. Ebben meghatározó volt a rabbik szerepe. „A miskolci rabbik a XVIII. században (is) még megyei rabbi címet viselnek és az egyes községekben működő alrabbik nekik vannak alárendelve - írja a hitközség szerveződésének történeti múltját feltáró 413 KOMLÓS A. 1997. 25. p. 414 KOMLÓS A. 1997. 26. p. 415 EINHORN J. 1851. 46. p.