Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
mint a templom építésével kapcsolatban kiderült - ezek a pénzek már az iskola építését sem fedezték. A „kórházi állandó fundációk" kimutatása 1815-ben dokumentálja, hogy ki volt az építtető, s kik voltak azok, akik végrendeletükben a kórházra hagyományoztak. 394 Innen tudjuk, hogy „Ns Néhai Szonte Tamás feli építette az Ispotályunkat a maga tulajdon költségével és így által adta ajándékba a Comunitásnak, mely circiter meg ér 20 000 frt. ww." (= 20.000 forintot váltó cédulában.) A kórházalapító Szonte Athanázius a nagy kereskedő dinasztiában a második generációt képviselte. Moszhopoliszi születésű, akit 17 éves korában már Miskolcon írtak össze. 1821-ben, 63 éves korában halt meg. Jótékonyságához - gazdasági tehetőségén túl - az is hozzájárulhatott, hogy nyolc gyermeke közül hetet még fiatalon elveszített. Fiával - aki az egyháztanácsnak oszlopos tagja volt - a család 1861-ben kihalt. A feljegyzésekben, tanúkihallgatásokban arról történik említés, hogy az iskolával egyidőben épült az ispotály. Ez azt jelenti, hogy 1804-1805 között építették fel ezt a ma is meglévő - s lakásként funkcionáló - épületet. A Domby-féle összeírás és térkép jól mutatja a 2800 négyszögöl nagyságú telek beépítettségét. Északi oldalát annak teljes szélességében az ispotály, középső részét a K-Ny-i irányban épült templom foglalja el, még déli oldalának egy részén az új iskola áll, de mellette a telekre hosszan benyúló, a vásárlással „örökölt" lakóépület, amelyet ekkor még parókiának használtak. 395 Az 1815-ben készült elszámolásból kitűnik, hogy a kórházra vonatkozó legkorábbi adományt 1802-ben tették. Boku Tamás ekkor 500 frt-ot adományozott a közösségre. A néhai Olasz György 1804ben kontraktus nélkül 3000 rft-ot hagyott a létesítendő ispotályra. (A pénz átváltására utal, hogy ez a 3000 frt, amelyet ópénzként írnak le, 2222 váltócédulát ért 1815-ben.) A korábbi Boku Tamás 1806ban két adományt is tett, az egyiket 500, a másikat 2100 frt értékben. 1806-ban Velu Mihály és Diamandi Emánuel nevét jegyezték be, az előbbi 100, utóbbi pedig 791 frt összegben adakozott. Ezeket a pénzeket a templom építése során elhasználták, így itt „tartozás"394 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 55. 395 MARJALAKI KISS L. 1958. 147. p., ill. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501 /g. 1.
