Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
több tanulót fogadott falai közé. A létszám kezdetben alig haladta meg az ötvenet, 1827 és 1847 között százötven körül váltakozott a tanulószám. A beiskolázást tekintve igen széles merítésű intézmény volt, Gömör, Szepes, Sáros, Árva, Liptó, Zólyom vármegyék evangélikus családjai küldték ide fiaikat a helyiek mellett. Korszakunkban többen tanultak itt olyanok, akik kiemelkedő közéleti vagy tudományos szerepet játszottak későbbi pályájuk során: Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc, Vásárhelyi Pál, Hunfalvy Pál, Herman Ottó, Pákh Albert és mások. Az iskola könyvtárának alapjait Ambrózy János egyházfelügyelő és fia Ambrózy Sámuel orvos vetette meg 1817-ben, illetve 1825-ben összesen mintegy ötszáz értékes kötet adományozásával. Ezzel egy időben hozták létre a múzeumnak nevezett természetrajzi szertárat. Az evangélikus lakosság nem élt önálló, szervezett keretek között 1783 előtt a városban. Nélkülözte azt is, ami oly jellemző volt a reformátusokra, a város és egyházközség sokáig szétválaszthatatlan egységét. így a megszerveződött evangélikus gyülekezet nem örökölt olyan ingatlanokat, amelyek gazdasági támaszt jelentettek volna. Az egyházközségi életben nélkülözhetetlen gazdálkodásnak a hívek adományai jelentették a kizárólagos forrását: egyházi illeték (minden házas, vagy 24. életévét betöltött férfi és nő, vagyoni helyzetéhez mérten fizette), persely, ünnepi adományok (offertorium) , 318 Korszakunkban az adományok éves átlaga 750 körül mozgott. A kiadások átlaga ezt mintegy 130 forinttal haladta meg. A közösség mégis életképes volt gazdasági tekintetben is, mert a nagyobb adományok és hagyatékok lehetővé tették a hiány pótlását. A templom leégése után a miskolci reformátusok és zsidók - s egy-két katolikus - is adakoztak, nem különben az evangélikusok az ország minden tájáról. A hagyatékozók sorában a legkiemelkedőbb Radvánszky Ferenc volt, aki életében is nagy patrónusa volt a gyülekezetnek. Négyezer rajnai forintot hagyott szeretett egyházközségének. Korábban, 1796-ban elhunyt felesége, Pulszky Éva ezer forintot hagyott. A kisebb-nagyobb hagyatékok rendszeresek voltak, az egyházközség levéltára korszakunkra nézve 28 testamentumot őrzött meg. 319 Mi318 ZELENKA P. 1883. 207-208. p. SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983. 108-109. p. 319 ZELENKA P. 1883. 258-267. p.
