Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

után temetőhöz jutott az egyházközség, csekély bevétele a temetkezésekből is származott. Bár az egyházközség nem számított tehetősnek, intézményeinek fenntartásán túl, volt ereje szociális tevékenységre is. Az iskolában a kezdetektől ingyen tanulhatott néhány szegény diák. Majd 1806-ban felépült az evangélikus ispotály. Később, 1835-ben, új szegényház épült, miután a régit eladták. A szegényeknek külön perselyük volt a templomban.

320 Az egyházközséget a presbitérium igazgatta, a legfőbb fórum az egyházközségi közgyűlés volt. Tagja lehetett minden felnőtt férfi, elnöke a felügyelő és a lelkész. Korszakunkban az év végén ülésezett, s az esztendő tevékenységét tekintette át és értékelte. Ez a testület választotta a lelkészt, a tanárokat, a presbitériumot és a felügyelőt, valamint más tisztségviselőket. Felügyelője tulajdonképpen kettő volt az egyházközségnek: az egyik helybeli, a másik egy tekintélyes személyiség, aki nem feltétlenül volt miskolci (főfelügyelő).

321 A gondnokok gazdasági-pénzügyi felelősök voltak. A gyülekezet hitéletét kezdetben - mint fentebb láttuk - befolyásolta a három nemzetiség eltérő hagyományaiból eredő konfliktus. A templom felépülése után ez fokozatosan feloldódott. A magyarok engedményeket tettek a szertartás területén, miközben a németek és a szlovákok lassan, de fokozatosan elmagyarosodtak. A hatvan vasárnap délelőtti istentisztelet közül 1835-ben 40 volt magyar, 12 német és 8 szlovák nyelvű.

322 A saját templom meghatározó erőnek bizonyult. Korszakunk hitéletét Risz Pál lelkipásztor munkássága jellemezte. A gyülekezetben 41 évet töltött (1793-1834). Híveivel személyes, bensőséges pásztori kapcsolatot ápolt. A miskolci evangélikusság megszervezve önálló egyházközségét, fokozatosan erősödött, fejlődött, s egyre jelentősebb szerepet töltött be. A város életében és a Felvidék evangélikussága között elsősorban gimnáziuma révén, de növekedett a súlya közegyházi tekintet320 ZELENKA P. 1883. 241-243. p. 321 A felügyelő református megfelelője a kurátor, a főfelügyelőé a főkurátor. 322 ZELENKA P. 1883. 69. p. 1860-ban már csak 4 német és 1 szlovák istentisztelet volt évente, 1877-től pedig véglegesen magyar nyelvű lett a liturgia.