Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

tapolcai apátságot a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta, de Mindszentet kivette az adományozásból, mely utóbbinak kegyura ettől kezdve Miskolccal együtt a kamara lett.

112 Az a kettős folyamat, ami már a XVIII. század elején megfigyelhető a tapolcai apátság történetében, s aminek az eredményeként Tapolca prédium és apátság végleg elveszítette vallási befolyását és feudális birtokjogát Miskolcon a XVIII. század közepére, átformálta a város vallási képét. A tulajdonképpeni középkori és részben az újkori Miskolcon található volt az avasi Szent István-templom, korszakunkban protestáns kézen,

113 a Boldogasszony-templom, ami a XVIII. század elejétől minorita templomként szolgált, s a tapolcai apátság mindszenti ispotályos kápolnája Mindenszentek tiszteletére, ami később Szent Péter és Pál apostolok titulusára lett újjáépítve a katolikusok ke114 zen. Ugyancsak ezt az említett három templomot írták le Miskolcon azok az egyházmegyei összeírok, akik 1696-ban, a török hódoltság megszűntével, számba vették az egyházmegyét. A templomok sorsáról Szőllőssy Ferenc kamarai prefektus 1777. augusztus 5-én kelt jelentése így hangzik: „... vallási harcok következtében a három miskolci templom más kézre jutott: ... a három régi római katolikus templomból ... egy sem maradt a saját tulajdanosuk kezén ... egynek helyét a mondott minorita rendi szerzetesek elfoglalták ... a másik egyházat, ami apostoli szent István király tisz112 SOÓS I. 1985. 130-132. pp. Forrás: FLE. AV. 2066. szám. Ezeknek a rendelkezéseknek köszönhetően a mindszenti egyház nem lett a görög katolikus expanzió kiindulópontja sem Mindszenten, sem Miskolcon. 113 Az 1733 és 1737-es összeírások a következőket mondják erről a templomról: „[Van] tágas parokiális egyház szent István első vértanú tiszteletére szentelve, amit a katolikus erőszak útján minden tartozékaival birtokolnak, valamint a két parokiális kőházat is, amit két prédikátor él ... s miben Ő királyi fensége a kegyúr" Vö. BÓNISNÉ VALLON E. 1969. II. köt. 265. p. Magyar fordításban BARSI J. 1992. 45-^6. p. Forrás: Extractus Conscriptionis Borsod, Ungvár, Szabolcs, Ugocsa et Zarand, Dioecesis Agriensis. 1733. f. 381 és 385. és Tabella ex Conscriptionibus Ecclesiarum et Parochiarum in Comitatu Borsodiensi. 1737. f. 734. és 757. 114 Kutatott korszakunkban a negyedik római katolikus templomot 1823-ban szentelték fel.