Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

kitaszítottságot oldotta fel. Példaként felhozhatjuk Árokszállási Péter ügyét, aki gyilkolt 1769-ben, börtönbüntetését elszenvedve nyilvános bűnbánatot tartott, melynek nyomán újra úrvacsorázhatott.

33 A személyes ügyekben általában igyekezett elkerülni a konzisztórium az ítélkezést, helyette a megbékéltetésre törekedett, s ebben többnyire sikeresnek is bizonyult. Általában ilyen esetek forogtak a konzisztórium előtt, nyilván azért, mert a bűnténynek minősülő kihágások a városi tanács hatáskörében maradtak. Jellegüknél fogva ezekben az ügyekben az eklézsiakövetés, a bűnbánatra ösztönző intés, s mint legsúlyosabb büntetés az úrvacsorától való eltiltás, magától értetődően alkalmazható volt. Az egyháztanácstól nem várta el senki, hogy elégtételt vegyen, sokkal inkább azt, hogy békességet teremtsen. Ezért az úrvacsorától való eltiltást csak a végső esetben, hosszadalmas eljárás után alkalmazta. Ilyen ügy volt 1740-ben a Szentpéteri Jánosé és feleségéé, akik súlyosan rágalmazták Csáji Mártont és zaklatták a családját.

34 A konzisztórium tekintélye fokozatosan erősödhetett meg, nem lévén a városi tanácshoz hasonló hatalma, mert az úrvacsorától eltiltott Szentpéteri kijelentette: „Kitsoda legyen azon személy, aki azon Szentségnek felvételétől engemet eltiltson, meg látom? Armatis etiam manibus

35 oda fogok járulni". A főbíró közreműködésével a templom ajtajába őröket kellett állítani az úrvacsoraosztás idején, elkerülendő a nagyobb botrányt. A konzisztórium tekintélyét végül is megszilárdította az a lehetőség, hogy a megátalkodott vétkest átadhatta a városi tanácsnak, mint világi hatalmasságnak - az ősi brachium seculare gyakorlata még élt a XVIII. században. Olvassunk el egy sajátos esetet 1751-ből, mely által kiviláglik az is többek között, hogy a polgárok megtanulták tisztelni az egyháztanácsot. A dolog érdekességét növeli, hogy a vétkes fél instanciája is fennmaradt.

36 „Ezen nemes Consistorialis Szék előtt nemes Kerekgyártó Varga János botránkoztató cselekedete, melyet mostan folyó 1751-dik esztendőben, október havának 31-dik napján esett vasárnapon, délesti prédikáció alatt, ugyanezen nemes Mis33 SRKN Kt. 4335. No. 140. 34 TÜDŐS I. 1904. 93-102. p. 35 „fegyveres kézzel is" 36 SRKN Kt. 4335. No. 116-117.