Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

moltatták el, de 1730-ban már Sóri Zsigmond, akit kurátornak titulál a jegyzőkönyv. Ezt a tisztséget az 1711. évi egyházlátogatás során létesíthették Miskolcon: „Elvégeztetett, hogy az Eklézsia javai mellé kurátor tétessék".

19 Nem lehetett megvetendő a harangozóság sem Miskolcon, ha 1715-ben Kozári György uramat azért küldték Tállya városába, hogy az ottani órásmestert és harangozót nyerje meg a miskolci szolgálatra. (Az óra kezelésére nagy gondot fordítottak, 1718-ban Lakatos Mártont bízták meg javításával. Majd 1740-ben a „kopott verő óra" felújítását határozták el, mivel „városunknak, annak hibás és semmirekellő volta, eddig is dicséretére nem szolgált". 1762-ben az órás panaszkodott, hogy veszélyes a csigához feljárni, holott sokszor kell, mert rossz az óra. Mintegy veszélyességi díjként a korábbi 8 német forint helyett 10 magyar forintot kért évente. Később, 1781-ben új órát szereltettek a toronyba.)

20 A harangozó fizetését 1732-ben rendezték, évente 40 forintot és 16 köböl gabonát kapott a várostól, s az addig is praxisban volt gazdánkénti egy-egy icce bort továbbra is megszavazták. A lelkipásztorok javadalmazásának kérdései is gyakorta napirenden voltak. A város két prédikátort tartott. A régi szokásként egykor gyakorolt, de újabban feledésbe ment határozatot 1712-ben megújította a tanács, miszerint a parókiális malom karbantartása a város pénzén és ne a lelkipásztorén történjen, ámbár a lelkész javadalmát szolgálja. Hasonlóképpen a szőlők homlításának díját is átvállalta a város. De nem volt mindenben ilyen készséges az elöljáróság. Elrendelte 1715-ben, hogy a főprédikátor vagy biztosítsa a rektor étkezését saját asztalánál - hiszen ez is régi szokás - vagy pénzzel váltsa meg ezt a kötelességét. A lelkészeket évente marasztották, azaz értékelték az eltelt esztendőbeli magatartásukat, gyülekezeti forgolódásukat, prédikációikat. Marasztásuk olykor „közönséges tetszésből", máskor feltételesen történt, miként Tokai Mártoné 1733-ban, akit úgy engedtek továbbszolgálni, „ha megjavítja magát". Hogy ez pontosan mit is jelentet:, nem részletezték. Annál inkább Bereti Mátyás ügyét 1717-ben: „Elméjére kell mindazonáltal őkegyelmének adni, hogy az Úri imád19 SRK. Lt. Kgg. II. 8. 2. p. 20 SRKN Kt. 4335. No. 103. 128. NOVOTHNY Gy. 1984. 102. p.