Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

ságban a minemű szókat netalán ex praecipitantia [hebehurgyaságból!] szokott őkegyelme elhagyni, tehát ezen defectust ennek utána őkegyelme abban hagyja és ne kövesse, hogy az szegény községnek is minden botránkozás nélkül lehessen azon Úri imádsággal az Isten házában élni. [...] Tehát őkegyelmének decralálni kell egyszersmind ezen megmarasztásának idején, hogy ha különben nem lehet, tehát írja le őkegyelme az említett Úri imádságot s úgy mondja az Isten házában az Isten népével együtt, és e szerént szoktassa őkegyelme magát azon Úri imádságnak minden hiba nélkül való elmondására". Bereti uram azonban valószínűleg nem szoktatta magát az ajánlott formára és megmaradt a maga hebehurgyaságában, mert 1718-ban mást választottak helyette. A miskolciak azonban ragaszkodni is tudtak papjukhoz, ha megszerették. Tarczali Sámuel mezőcsáti prédikátort hosszasan győzködték, míg végül 1718-ban a hívást elfogadta. Amikor pedig 1720-ban a debreceniek akarták lelkészüknek vinni, a miskolciak nem voltak hajlandók elengedni, noha a cívis város „igen erőltette". Nem is távozott, 1731-ben bekövetkezett haláláig hűségesen pásztorolta a miskolci atyafiakat. Érdeme és becsülete szerint a város temettette el, méltó ünnepélyességgel. Megbecsülésének és az elöljáróság keresztyéni magatartásának egyaránt jele, hogy özvegyének a hátralévő fél esztendei fizetést meghagyták, utóda jövedelmét pedig erre az időre 16 polgár önkéntes adakozásából, kiegészítve a város által, biztosították.

21 A prédikátorokról szólván, nem lényegtelen megvizsgálnunk a számukra biztosított jövedelmet. Ez képet ad az egyházközség anyagi erejéről is. A XVIII. század első harmadában 1711-ben és 1736-ban rögzítették tételesen a proven tust.

22 Az első- vagy főprédikátor jövedelmének fontos forrása volt a város közepén álló malom, „a prédikátoré ennek minden haszna." A malomhoz és a parókiához külön-külön szántóföldek tartoztak, ugyancsak az utóbbihoz öt darab szőlő. „A szőlőket tartoznak dolgozni a pap szeren lakók ötödfél nap, ezen kívül tisztek a malom gát csinálás, tisztítás etc., melyet mikor cselekesznek, tartozik a prédikátor ebédet adni ke21 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 2. köt. 300-301. p. 22 SRK. Lt. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, Kgg. II. 8. 1-4. pp. Kgg. IV. 19. 665-668. p.