Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

fordultak elő, s amelyek szerint azok a szülőktől kötelező ajándékok kényszerítettek ki. 1731-ben vezették be a tanulók lakhelyeinek éjszakai őrzését, amelyet mindenki számára kötelezővé tettek. Sajátos, hogy a módosítás második pontja tilalmazta az anyanyelv használatát, mint ami „tudománnyal foglalkozó ifjú ajkára épen nem illő", a tiltás ellen vétkezők számára büntetésként írták elő az egy-egy éjszakán való őrködést.

209 A köztanítók feladatai közé sorolták, hogy pontosan tartsák meg óráikat, s kísérjék figyelemmel a gyermekek magaviseletét a templomban, a játék közben, s a temetési menetben. Ebben a módosításban fogalmazták meg a seniori, az oeconomicusi és a praeceptori kötelezettségeket is. A senior az ifjúság legfontosabb hivatalnoka volt, hiszen a közigazgatás második személyének nevezték. Már az 1708. évi törvény az ő kötelességévé tette a jelentkező ifjú igazgatóhoz irányítását. Az igazgatóhoz legközelebb álló tisztségviselőként „az iskola jóhírének megtartása és gyarapítása" érdekében kellett tevékenykednie, őrködve a közjó fölött. A közpénzek kezelése és kiosztása mellett az étkezés szervezése, az iskola kapujának zárása, s kulcs gondos őrzése egyaránt feladatai közé tartozott. Az oeconomus gyakorlatilag felvigyázó volt, aki számon tartotta és pontosan feljegyezte a részvételt valamennyi hivatalos rendezvényen, ügyelt a tisztaságra, a törvények betartására, az óraközi viselkedésre, vagy az esti kapuzárásra. Kötelességei közé tartozott még egy nyilvánosan elmondott könyv nélküli szónoklat elkészítése és megtartása is, bár ezt egy ó- vagy újtestamentumból betanult fejezettel is kiválthatta. A praeceptor, vagy köztanító az első és negyedik osztályosokat tanította, az egyéni foglalkozás, a gyakoroltatás, a vallás hitelveinek megtanítása az ő feladata volt. A tanév végén ők vizsgálták meg a tanulók felkészültségét, ezért távollétük idejére - még az igazgatótól nyert engedély esetén is - helyettest kellett kijelölniük. A durvaságot ismét elítélték, amikor - nagyon helyesen - megállapították: „a gyönge gyermekkor gyakran sikeresebben javítható szép szavak, mint verések által". A többször visszatérő figyelmezte209 KOVÁCS G. 1885. 153. p.