Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
tés mindenképpen azt mutatja, hogy a praceptorok gyakran „dühöngtek" a kisebbek tanításánál, s korántsem voltak türelmesek és kitartóak, ahogyan az előírás elvárta volna. Az iskolai törvények érvénye hosszú időszakra érvényes volt, bár azok szigorúsága csökkent, sőt jelentős átértékelődések is bekövetkeztek. A XVin. század fordulóján egy búza- és lisztlopási ügy miatt folytattak vizsgálatot a református gimnáziumban. 210 A hét fiatal részletes levélben próbálta tisztázni magát. Szerintük egy szombat délután, amikor „testünk meg frissítése végett á tapolczára kimentünk" a többség rendesen hazament a szállására. Ők egy bizonyos Fejér úrhoz, mint „Deák Tanító Emberhez" tértek be „egy Pipa dohánynak ki szívására és beszélgetésre." A várakozás ideje alatt asszonya kínálta meg őket dohánnyal, majd előkerült a kártya is, s Fejér úr hazajövetele után is így folytatták. A dohányzást és a kártyázást már nem bűnös cselekedetként említették, hanem a természetesnek tekintették. A több órás időtöltés ebben a konkrét esetben a bűnelkövetés idejére is alibit szolgáltatott az ifjaknak. A beállítás azonban némiképp hamis, hiszen az iskola törvényei korántsem tekintették olyan bocsánatos bűnnek a kártyázást, ahogyan az ifjak vallomása tudni engedteti azt. A református gimnázium törvényeire hivatkoztak abban a superintendenciához írott levélben is, amelyet 1812-ben fogalmaztak. Eszerint az alumnus diákokat azzal a világos kötelezettséggel fogadták be, hogy legalább három évet eltöltenek a miskolci iskolában, sőt, ha a szükség úgy kívánná, akár négy esztendőt is felvállalnak a „deákságból". 211 Az iskolai törvény értelmezését az tette szükségessé, hogy 1811 nyarán, a vizsgák után az iskolavezetés engedélye és bizonyságlevele nélkül távozott egy Nádaskay Sámuel nevű alumnus, aki még ugyanabban az évben a pataki kollégium tanuló diákja lett. Zsóry László direktor hiába írt az alumnus ügyében Patakra, a megkeresésre semmi választ nem kapott. A korábbi akut problémát a két iskola érdekei között az iskola belső törvényei önmagukban nem tudták megoldani. 210 SRK. Lt. RB. I. 3/3. 211 SRK. Lt. A XXXVI/14. 129.