Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
dókat, a lopást és a tiltott kéjelgést, az éjszakát az intézményen kívül töltő, s az órákról távolmaradó valamint a leckéket, írásbeli feladatokat nem teljesítő visszaesőket, az engedély nélkül eltávozókat, vagy egy hónapnál tovább távolmaradókat, az öltözködés szabályait megszegőket mind-mind a kizárással büntették. Az 1715. évi toldalékok néhány kérdésben csak részleteken módosítottak (pl. az északi helyett a déli kapun át menjenek a tanulók a templomba), egynémely pontban azonban jelentős változásokat hoztak. Az önbíráskodás elítélése kapcsán tilalmazták az ok nélküli szidalmazást és ütlegelést, s alsó osztályokat tanító praeceptorok (köztanítók) figyelmét is felhívták arra „óvakodni kell (a kihágások érdemlett büntetésekor) a féktelen haragtól és szerfölötti kegyetlenségtől, annyival inkább a sérülést, vérvesztést vagy épen a testtagok megnyomorodását magával vonható ütlegelésektől." Ha ez mégis bekövetkezett, a sérelmet okozónak viselnie kellett a gondozási és gyógyítási költségeket. 207 Az igazán súlyos esetekben azonban előfordult, hogy az iskola hajlott a köztanítók felmentésére. 1758 decemberében a miskolci református iskolaszék kivizsgálta Kristály Pap György hitvesének, Fekete Dorkónak súlyos panaszát, 208 miszerint tizenegy éves István nevű fia az iskolai büntetések nyomán életét vesztette. Az eset rendkívüli következményei miatt a magisztrátus is közreműködött a vizsgálatban. Tóth Istvánt és Molnár Mátyást, aki öreg diákként bántalmazták a gyermeket, áristomba záratták. A kis halottat a doktor, Frangus Illés két tanácsbeli és a borbély jelenlétében vizsgálta meg, s arra a következtetésre jutott, hogy „ezen Gyermek halálának elébbeni és más halált hozó nyavajája lett légyen az oka". Az iskola tizenegy tanút hallgatott ki az esettel kapcsolatban. A vallomások szerint a két diák a törvények szerint járt el: „gyengén és illendő vékony korbáccsal, három vagy négy ütéssel ...fenyítették", ezért végül, mint „ártatlanok szabadon bocsátattak". Az iskolai törvények elítélték a praeceptoroknak azokat a visszaéléseit is, amelyek az osztályok váltásánál, a szünidő kiadásakor 207 KOVÁCS G. 1885. 152. p. 208 SRK. Lt. RB. I. 5/1. 1758. dec. 7.