Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

lemében küldött válaszlevelet a vármegyének 1838 Pünkösdjén az evangélikusok Tiszán Inneni Egyházkerületének főfelügyelője, Jozeffy Pál is. A szuperintendens a canonica visitatiók tanulságaira hivatkozott. Tudósítása szerint az evangélikus lelkészek a hetedik évükbe lépett gyermekek nevét kiírták az anyakönyvekből, hogy tudják, kik az iskolakötelesek. Az iskolából kimaradókat jelenteniük kellett, s kötelességük volt gyakran látogatni a iskolákat, hogy „mind a Tanítókat, mind pedig a tanuló ifjúságot a szükséges szorgalmatosságra ösztönözzék". Jozeffy szerint a „makacs szülék" ellen, akik kiveszik a tanítók keze alól jól tanuló gyermekeiket egyedül a polgári hatóság tehetne valamit. A vármegyei rendeletekkel el kellene érni, hogy legalább tizenegy éves korig tanulhassanak a gyermekek, s a rendeletek végrehajtására pedig a szolgabíráknak lehetne - a jelenleginél jobban - felügyelni.

163 A GÖRÖGÖK ISKOLÁI Bár a miskolci görögöknek feltehetően már az 1770-es évektől működhetett a városban - bérelt épületben - iskolája, az a karlócai metropolita által nyújtott információk szerint csak ún. nemzeti iskola lehetett. Bár 1792-ben a helybeli görög kompánia tagjai kérvényezték a görög tannyelvű gimnázium létesítését is, ez a törekvésük egyelőre eredménytelen maradt. Az 1805-ben megkezdett iskolaépítés nyomán hamarosan elkezdődhetett a tanítás a kétszintes épületben,

164 ahol az alsó és a felső szinten egyaránt két-két teremben folyhatott az oktatás. A többi földszinti helyiség adott helyet az iskola könyvtárának, szemléltető eszközeinek, s ezen a szinten voltak a professzori lakások is. Az épület a XIX. század harmincas éveire a helybeli görögök számához képest túlméretezetté vált, amit igazolhat az a tény, hogy 163 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 419/1837 és 1906/1838. 164 Jelenleg az épület emeletén működik az Ortodox egyházközség, az épület többi része pedig a Magyar Ortodox Egyházi Múzeumnak ad otthont.