Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

tett, mivel 1845-ben a pesti „Életképek" már megjelentette „Néhány szó a nőnevelésről" című írását.

120 A leendő igazgatónő az anyai szerepet igen fontos társadalmi feladatnak tekintette, s a képzésben való részvételt rangra való tekintet nélkül mindenki számára lehetővé kívánta tenni. A hat-nyolc éves oktatási idő szerinte lehetőséget adhat a praktikus ismeretek (magyar nyelven a földrajz, történelem, természettan, mértan valamint az illemtan) megszerzésére és a legfontosabb készségek (szabás-varrás, horgolás, kötés, hímzés stb.) elsajátítására. A miskolci leánynevelő intézet vezetőjének 1847 tavaszán írott levele azt bizonyítja, hogy a működés teljes anyagi fedezete még ekkor sem állt rendelkezésre. Karács Teréz kilencvennyolc növendékkel számolt, s ezért még két segéd, összesen négy fő alkalmazását és fizetését szükségesnek tartotta. Őszintén és egyenesen megírta Pálóczynak, hogy „az ajánlott jövedelmemből nem fedezendhetvén költségeimet, addig ezen hivatalt nem fogadhatom el, míg a tanulótermek bebútorozása és a szálláspénz nincs biztosítva." Jó érzékkel a megoldás lehetőségét is felvetette, ami szerinte a szülőkre háramló tandíj emelése (azaz havi 1 ezüstforint és 16 krajcár, évi 14 ezüstpengő) lehetne.

121 Amikor 1847. július 4-én, az amerikai függetlenségi nyilatkozat ünnepének napján az avasi református templomban megtörtént a növendékek első vizsgája, Pálóczy László a következőkkel indokolta a vizsganap kiválasztását: „Mi is felszabadulásunk ünnepét tartjuk ma, midőn leányainkat fiainkkal hasonló nevelésben részesítjük. Csak oly ország és nemzet mondhatja magát szabadnak, hol a nő egy fokon áll a férfival neveltség tekintetében."

122 A reformkor évei a református gimnázium tekintélyének és rangjának növekedéséhez is hozzájárultak. Az iskolatanács javaslatára az egyházkerületi közgyűlés 1829-ben felvetette a miskolci református gimnázium „Lyceumként" való elismertetésének ügyét. A végzett hallgatók képzésének bölcsészeti stúdiumokkal történő kiegészítése 120 KARÁCS T. 1845. II. 549-555. p., 581-586. p., 613-618. p., 645-648. p. 121 SZENDREI J. 1904. 531-534. p. 122 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889. 1527. p.